Jackson Rathbone SLW interjú , horror.com

Hoztam nektek egy Jacksonnal készült interjút, amit a Dread kapcsán készítettek vele, szóval többnyire arról lesz szó benne. Nem valami hosszú, viszont elég fura volt a nyelvezete számomra, szóval ezért tartott sokáig :S Ezt még csak úgy mondanám, hogy nem egy hű de barátságos egy interjú, nem a megszokott Jackson, aki folyamat viccelődik és művészként emlegeti magát, viszont a magyarázat egyszerű, aki meginterjuvolta, Stacie, nem éppen a legudvariassabb riporter :)

szerintem semmi baj sincs a hajával amúgy :O

Szóval.. természetesen az első kérdésem a vicces parókára vonatkozik. Rathbone nyílvánvalóan nem találja viccesnek.

JR: Ő.. nem, ez nem paróka.  A saját hajam. – mondta határozottan. 

Ooops! Azt tudnotok kell hogy én fogom megkérdezni Sandra Bullock-ot is hogy terhes –e.

Mondanom sem kell az interjú nem indult túl bizalom gerjesztően és biztos vagyok benne, hogy azt hiszi, hogy nem  vagyok komplett, de remélem Rathbone megbocsát nekem (talán egy kicsit) a vége felé!

SLW: Nos, milyen extrákra és kommentárokra számíthatnak a fanok a DVD-n?

JR: Nem tudom.  Nem vagyok ismerős.

SLW: Ez komoly?A  Lionsgate, összehoz neked egy interjút ahol a DVD-ről kellene beszélned ,és te még nem is láttad, egy darabot sem adtak neked? Esetleg valami kis puskát hogy csalni tudj?

JR: Semmiben sem csaltam még az életem során.

SLW: Hát sajnálom horror.com ezt most elszalasztottuk. Viszont mielőtt a film kijött, elkaptuk a film rendezőjét, Anthony DiBlasi-t. Beszélt nekünk arról, hogyan adaptálták a történetet Clive Barker eredeti prózájából és hogy mit csináltak vele hogy kicsit színháziasabb legyen, én elég érdekesnek találtam. 

SLW: Nos, olvastad már a sztorit korábban? És találkoztál  MR. Barker-el?

JR: Nem voltam ott amikor a film debütált, nagyon elfoglalt volt ez az évem, És sajnos, nem tudtam találkozni Clive Barker-el sem. Tudom, hogy  nagyban segítette az  előkészítési és az utómunkálatokat,  de ő sajnos akkor nem volt ott amikor 28 napig forgattunk Angliában. Így sajnos nem tudtam találkozni Clive-al.  De elolvastam a novellát, és teljesen lenyűgözött, ahogyan Anthony DiBlasi tudta bővíteni, fejleszteni  a karaktereket, és csak kismértékben módosította a dolgokat, itt-ott, ahogy létre hozott egy teljes hosszúságú történetet más elemekkel, egy rövid történetből, és hogy emellett nagyon őszinte maradt a történet és megmaradt az is, hogy a Clive Barker világa pszichológiai thriller és a horror.

SLW: Bár ennek nincs sok köze a történethez de, a forgatásra az Egyesült Királyságban került sor, szóval élvezted ezt a kis helyváltozást?

JR: Amikor gyerek voltam, és kezdtem felnőni, sokszor utaztam Londonba. A világ minden tájára utaztam, szóval szerettem Angliát. Azt hiszem, ez egy csodálatos hely. Filmeztünk egy  kis helyen amit Egham Surreynek hívtak, a semmi közepén, és valójában nagyon hasznos, mert nem zavar be a nyüzsgő város, vagy hogy túl sokan sétálnak épp arra és így képesek voltunk koncentrálni a 14 órás forgatásra.

SLW: Rengeteg rajongóval rendelkezel a Twilight miatt.. Azt hiszem néhányuk meglepődött hogy szerepelni fogsz a Dread-ben. Mit mondanál a rajongóknak, mi a különbség a két horror műfajú film között?

JR: Nem gondolom úgy hogy a Twilight horror film lenne. Az inkább egy romantikus akció-kaland film. És szerintem a  Dread sem horror film. Sokkal inkább pszichológiai thriller. És míg az egyik PG13 besorolású, addig a másik R-besorolású ( 17 éven aluliaknak szülői felügyelettel) Dread már sokkal több zavaró látvány és képeket nyújt, ha esetleg rossz a gyomrod,lehet hogy nem tudja kezelni majd a dolgokat. De ez még mindig reálisabb, minthogy szerelembe esel egy vámpírral.

SLW: A Dread-ben mindössze néhány karakterre összpontosítanak - a diákokra akik egy értekezést csinálnak a félelemről-, vagy azért vannak ívek a filmben amiket  fejleszteni kellett,  vagy megbeszélni a többiekkel?

JR: Amikor először találkoztunk egymással mindannyian, kerestünk egy elhagyatott épületet és csináltunk ilyen csoportos improvizációt, uh, mármint Anthony találta és rendeltünk egy csomó pizzát és sört, és egész éjjel próbáltunk improvizálni, beleképzelni magunkat a helyzetbe. Feltérképeztük a karakterek kapcsolatát, és csináltam különböző forgatókönyveket, amelyek valójában nem feltétlenül  forgatókönyvek.

SLW: Az egyik dolog, ami lenyűgözött  DiBlasiban, hogy ez az első alkalom hogy mindenre ő ügyel, ő igazgat mindent, és valóban úgy tűnik mintha ismertétek volna egymást. A benned lévő dinamizmus számomra hihető volt. Szóval konkrétan mit tett DiBlasi, hogy megkönnyítse, hogy egy egységet tudjatok alkotni?

JR: Vett sört és rendelt pizzát.