A frissen házasodott Ava (Mandy Moore) nagyon hisz a házasságban, hiszen szülei már majdnem 30 éves házasok, ő maga pedig házassági tanácsadóként dolgozik. Férje, Charlie szerepét játssza Kellan Lutz, aki egy szőlőskertben dolgozik, nagyon szerelmes Avába, de azért tipikus férfi, aki hajlamos nagy őrültségekre (Vegasban részegen megnősülni), és aki sose tesz új WC-papír gurigát maga után, ha elfogy. De mindezekkel együtt egy mélyérzésű, felelősségteljes fiatalember.
A történetben még fontos szerepet játszik Ava húga, Shelby (Jessica Szohr) is, aki Ava asszisztenseként dolgozik a nő praxisában, és aki egy (tipikus) szingli nő, aki igyekszik élvezni az életet, illetve Charlie jóbarátja Gerber (Michael Weston), aki pedig igazi agglegény típus, ám épp a film során találja meg élete párját. Ha pedig szükség van rá, mindenben segít Charlienak.
A friss házasok mézeshetei éppen letelnek, amikor Ava szülei Betty és Bradley 3 héttel a 30. házassági évfordulójuk előtt bejelentik lányaiknak, hogy elválnak. Az oka az, hogy Bradley 25 évvel ezelőtt egyszer megcsalta Betty-t egy olyan időszakban, amikor hullámvölgy következett be a kapcsolatukban. Csak a film egy későbbi szakaszában derül ki, hogy abból a futó kalandból egy fia is született Ian, addig csak utalnak rá, ami elég zavaró, mert volt egy pont, amikor azt hittem, Bradleynek az a gondja, hogy homokos, mert Betty többször mond olyat, hogy "miért nem akar/mikor akar beszélni Bradley Ianról a lányoknak".
Ava egyrészről szervezné a 30. házassági évfordulót, mivel közben nem mond le arról, hogy újra összehozza szüleit. Azon túl, hogy maga is megpróbál beszél(get)ni velük a dologról, először egy elég egyedi módszereket alkalmazó tanácsadóhoz küldi őket, majd ennek sikertelensége láttán csoportterápián vesz részt velük együtt Charlieval az oldalán. Mindkettő nagyon vicces jeleneteket eredményez :)
Közben Ava apja odaköltözik hozzájuk, és ezzel egyre nehezebb helyzetbe kerül a fiatalok házassága is. Egyrészről az após megpróbál mindenben segíteni nekik, amit a fiatalok inkább maguk szeretnének megcsinálni, másrészt Ava - apjára hivatkozva - elkezdi hárítani Charlie közeledését.
A bomba akkor robban, amikor Ava anyja, Betty bejelenti, hogy fél évre Thaiföldre utazik, emiatt pedig az apa elkeseredik. Hogy felvidítsák, Ava ráveszi Charliet, hogy vigye el valahova, ebből viszont az lesz, hiogy Gerberrel együtt hármasban egy sztriptízbárban kötnek ki, nem kevés alkohol társaságában.
Mikor részegen hazakeverednek, Betty épp ott van, és megerősödik benne, hogy jó döntést hozott, mikor a válás mellett határozta el magát. Amúgy itt az egyik legjobb jelenet szegény Malcolm, a hal halála, illetve Kellan iszonyú jól és hibátlanul mégis nagyon szerethetően és viccesen játssza a részeg fickó szerepét. Ava rá is kiakad, összevesznek, ám Charlie másnap ágyba viszi a reggelit, és miután Ava megígéri, hogy a továbbiakban nem avatkozik bele szülei dolgába, máris szent a béke.
Igenám, de este apja bevallja, hogy nagyon el van keseredve amiatt, hogy Betty elhagyta, hogy azóta aludni se bír, mire Ava ad neki pár szem altatót, a többit lehúzza a WC-n, majd miután Bradley elalszik, öngyilkossági kísérletre hivatkozva kihívja a mentőket. Betty, aki Shelby oldalán épp rapidrandin van, fejvesztve rohan utána a kórházba, és itt jön rá, hogy nem szeretné elveszíteni férjét.
Ekkor derül ki, hogy Bradleynek van egy házasságon kívüli fia is, aki Shelbynél csak egy hónappal idősebb [igen, elírtam a feliratot, ott valóban június van, írjátok át :)], nekem ez nagyot ütött, mikor először láttam. (Fordítás közben sok részletre nem tudtam úgy figyelni, nyilván csak azt néztem, ki mondja az adott szöveget) És itt aztán meglenne a nagy hepiend, a családegyesítés meg minden, ám miután Ava bevallja Charlienak, hogy mi is történt pontosan, Charlie felhúzza magát, ott hagyja Avát a kórházban, és átmenetileg Gerberékhez költözik.
Még van egy kevés nyűglődés itt a végén, bocsánatkérés, "nem is ismerlek rendesen, ha ilyenekre képes vagy", első körben nincs megbocsátás, Charlie - bár ő maga hívja meg Ava szüleit a szőlőskertbe egy borkóstolóra - nem jelenik meg az ott tartott házassági évfordulón.
Itt amúgy két megható jelenet van: az egyik, amikor Bradley pohárköszöntőt intéz feleségének címezve. Na ott már elő kellett venni egy papírzsepit ;) Majd közben Shelby beszélget egyet nővérével arról, hogy ő sem tökéletes, illetve Gerber is valami hasonlóról győzi meg Charliet, ecsetelve, hogy a szerelemben nincs válogatás, mindenkinek vannak hülye dolgai.
És amikor Ava elindul Charliehoz, hogy még egyszer megpróbáljon bocsánatot kérni, közben Charlie is elindul a szőlőskertbe, így ők ketten a szőlőskertbe vezető úton összetalálkoznak, és újra örök hűséget fogadnak egymásnak, kicsit módosított feltételekkel :)) Itt imádtam Charliet, annyira szerethető volt, és Kellan itt is olyan jól játszotta a megbocsátó fickót, aki tudja, hogy ő meg sose fogja kicserélni a WC papír gurigát :))
És akkor végre tényleg jöhet a boldogan élnek, amíg meg nem halnak rész, egy pár képkockás epilógussal, miután megszületik a kicsi. :) Ez is nagyon aranyos jelenet.
A filmmel kapcsolatban nagyon vegyes érzéseim vannak. Néha annyira gázak a poénok, hogy az már sokszor tényleg jó :) Viszont olyan szinten töményen van összerakva, hogy az ember csak kapkodja a fejét, viszont ez a rengeteg apró jelenet arra nagyon alkalmas, hogy a fokozatokat, amelyek Aváék kapcsolatának megromlásához vezetnek, bemutathassák.
Tetszett a házasság ábrázolása is, a kisebb és nagyobb konfliktusok lehetősége, jelentősége, sok minden benne van azért a filmben. Tetszett, ahogy a férfi a zsidó vallásba menekült a beismerés helyett, hogy magára maradt (emiatt aztán jó nehéz is volt fordítani), hogy a nő hogyan kereste az önmegvalósítást így 50 felett. Hogy amikor egymásra találtak, milyen kompromisszum rendszert építenek fel, és hogyan fogadják be Iant új, teljes értékű családtagként. Sok-sok jó poén, beszólás van a filmben, amiért szintén öröm nézni, és rengeteget, nagyon sokat kapunk Kellanből!!!
Kellan alakításáról. Persze lehet mondani, hogy elfogult vagyok, igen, ezt vállalom is, de szerintem jól játszik. Jól játssza a szavakat nem találó fiatal srácot, a feleségét meghódítani vágyó férfit, az elbizonytalanodó felelősségteljest, a segítőkészt, a részeget és az apukát. Sok arcát láthatjuk, és szerencsére a felsőtestéből is láthatunk eleget :))) Szerintem ez egy kellemes, klassz kis film, nem értem, miért nincs nagyobb publicitása, ennél gagyibbak is elférnek a mozikban...
És akkor most jöhetnek a Ti véleményeitek, örömmel olvasnám őket!
Képek: a KLO galériájából, és gyakorlatilag több, mint 1000 kép van még ott Kellanről, nézegessétek :)
Szia!
VálaszTörlésÉn is láttam a filmet, immáron nem is egyszer, így tehát nem nagy meglepetés, ha azt mondom, nekem nagyon tetszett. :)
Természetesen Kellan volt az egyik fő oka annak, hogy mindenképpen látni akartam, de ugyanakkor maga a sztori is nagyon érdekelt. :)
Azt sajnálom, hogy nem különösebben szenteltek a filmnek nagyobb reklámkampányt, hiszen - ahogyan Ancsi, Te is megjegyezted - ettől gyengébb filmek is moziba kerültek már. Minden esetre azért azt nem bánnám, ha egyszer majd nálunk is beszerezhetővé válna, habár erre nem tudom, mennyi esély van... :/
Na, de akkor magáról a filmről... :)
Igaz, hogy nem a legjobb vígjáték, amit életemben láttam, de azért lehet rajta jókat nevetni, vannak benne jó poénok.
Elsősorban ugyebár Kellant figyeltem a filmben, úgyhogy most vele kezdeném. :D
Jó volt látni őt másik filmben is, a Twilight-on kívül (a Meskadát még nem láttam), mert így megbizonyosodhattam afelől, hogy igenis jó színész. Szerintem tökéletesen hozta Charlie karakterét és egyetlen pillanatra se merült föl bennem, hogy ez ugyanaz a srác, mint aki máskor Emmett szokott lenni (persze, azért a külsőségek is elég eltérőek voltak most, de azokat itt egyáltalán nem vettem figyelembe, hanem kifejezetten a játékra koncentráltam). :)
Mandy Moore karaktere néha kicsit idegesítővé vált, de egyébként ő is eléggé szerethető volt. :)
Nekem Shelby kifejezetten vicces volt, akárcsak Gerber a feleségével. :D
A szülők konfliktusát meg tudtam érteni, viszont annak azért örültem, hogy nem kellett elválniuk (az elég furcsa vígjáték lett volna). Aranyosak voltak, ahogy kibékültek, sőt nekem az is aranyos rész volt, amikor a csoportterápiára mentek és ott együtt kellett dolgozniuk. :)
Ott csak szegény Charlie-t sajnáltam, amikor leesett a falról. :D
Szóval, összességében nekem nagyon tetszett a film és remélem még jó néhány hasonlóan jót láthatok Kellantől, még ha nem is vígjátékot. Pl. az Arénára már nagyon kíváncsi vagyok. :)
Puszi:
Winnie
Vélemény a Love, Wedding, Marriage-ről
VálaszTörlésNem is tudom, hol kezdjem. Talán a legfontosabbal, Ancsi imádlak. Csak sejtéseim vannak arról milyen nagy munkád lehet ebben, szóval szerintem sokak nevében írom, hogy nagyon-nagyon hálás vagyok.
Hát először is: Kellan Lutz szexis, dögös, póló nélkül flangáló félisten. Oké, nem akarok túlzásokba esni, de hát ugye van szemünk. És ez az esztétikai élmény, amit ő nyújt azért nem semmi. És mivel ezen megjegyzésem pontosan ezen az oldalon tudatom másokkal, szerintem értitek mire gondolok. Hozzám hasonlóan valószínűleg ti is miatta álltatok neki megnézni a filmet.
De túllépve Kellan, illetve bocsánat Charlie szemmel látható erényein azt gondolom fontos momentum ő a filmben. Az alaptörténet igazság szerint talán kicsit átlagos (lenne) örök téma a házasság, szerelem, válás, veszekedés. A főszereplő, mert ugye bármennyire is sajnáljuk Ava az, kicsit makacs, néha már idegesítően ragaszkodik a saját maga számára kreált idillikus világhoz. Próbál mindent elkövetni, hogy sikerüljön kibékítenie a szüleit, de hibát hibára halmoz. És ez nem baj. Mert az élet már csak ilyen, buktatókkal van teli. És bár nem a legszentebb eszközzel, de végülis sikerrel jár. Az más kérdés, hogy közben a saját friss házasságát kis hijján romba dönti. De persze, mint a vígjátékok mindig, ez is happy enddel ér véget.
Az egész majd másfél órás film alatt drukkoltam, hogy kibéküljenek, (persze sejtettem, hogy így lesz, de mégis.) Voltak jó poénok, a „genetikai hajlamod van” részen szétröhögtem magam és még most is azt teszem, ha eszembe jut. A mellékszereplők sokat dobnak az egészen. A kicsit szabad szájú hugica, -bevallom nekem az ő stílusa jött be a legjobban- a kissé flúgos barát, az önmagát kereső, de különben még mindig a férjét szerető anya, és az elkényelmesedett, de a felesége nélkül elveszett és boldogtalan apa.
Jók a poénok, imádtam a Charlie lezuhan jelenetet. Na meg a szárítós esetet. De voltak olyan részek ahol csak húztam a számat és vártam, hogy jöjjön a következő jelenet. (Pl. a végén ahogy elmennek egymás mellett a kocsikkal és nézik egymást, na az nem tetszett.) Utána a békülés már igen, azt hiszem az volt az egyetlen olyan pillanat amikor Ava szimpatikus volt nekem.
Kellan – nos neki jól áll ez a műfaj. Azt gondolom a kinézete alapján ő tipikusan egy ifjú és boldog férjnek való, jól hozta a szerepét, de bevallom az amikor szembesítette a nejét azzal, hogy túlzásokba esik jobban tetszett, mint az amikor ugrott minden szavára. Más volt, mint amikben eddig láttam, persze a legtöbb kisebb szerep volt, talán a Mescadat említeném csak jelentőségesnek. (Az szintén tetszett, többször is megnéztem, ott a történet abszolút nem jött be csak az ő színészi játéka és nem a szexjelenetre gondolok!!!) Összességében nekem bejön ez a fajta szerep amit most alakított és szívesen látnám még ehhez hasonlókban. Bár hozzá kell tennem, hogy az Arena-t azért én is nagyon várom.
Ria
Nagyjából egyetértek mindkettőtökkel, attól eltekintve, hogy egyelőre nem merek belegondolni, milyen hamarosan itt lesz az Aréna, mert ismerem Andy-t és tudom, hogy hozza a filmet és az angol feliratot is hamar, és most még ki kell pihennem ezt ;)
VálaszTörlésÉs igen, amit Winnie írt, az is igaz: itt nyoma nincs Emmettnek. Egy tök másik figura.
Ria, a Te összefoglalódban pedig tetszett, ahogy megfogalmaztad a központi konfliktust.
Az én beszámolóm nem lesz ennyire terjedelmes, de igyekszem.. Nos, hát megnéztem én is LVM-t és vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban. Egyrészt párszor úgy éreztem hogy ' ne már, ebből a jelenetből még annyit ki lehetett volna hozni ' máskor meg pont úgy volt jó, ahogy volt. Nekem a karakterek érzelmi megnyilvánulásai nem voltak annyira hitelesek valamiért, itt gondolok Charliera és Ava-ra. Viszont a párbeszédek egyszerűsége elhitette velem azt, hogy ezek valóban valós problémák. Ava a szülei házassága jelentette a példát, a töretlen, biztonságot, és ez hirtelen eltörött. / itt szó szerint hirtelen, nekem eléggé gyors lett ez a jelenet/. Az nagyon tetszett ahogy Ava már szinte idegesítően akar segíteni a szülein, hogy képtelen elfogadni azt hogy már esetleg nem szeretik egymást. Kellanról pedig annyi, hogy eddig is tudtam hogy írtó dögös, és jó színész, de hogy ilyen szemekkel képes szinte könyörögni egy kis szexért :DD hát az vitt mindent :) Összességében tetszett a film, néhol nagyon elkapkodták a dolgokat, nem volt tökéletesen kidolgozva a film, és szerintem sok jelenetet kivágtak a filmből egyébként. :)
VálaszTörlésKim! Ez nem egy irodalom fogalmazás, ahol minimum 2,5 A/4-es oldalt kell írni, bármennyi vélemény is vélemény :)
VálaszTörlésÉéééés igen. Azok a szemek. Hmmm. Szerintem azzal bennünket sok mindenre rá tudna venni egy ilyen fickó ;-)
Végre én is láttam :D
VálaszTörlésNyomokban SPOILERT tartalmazhat:
A sztori elég átlagosnak tűnik és a film is, az lenne, ha néhány színész nem vitte volna el a hátán a filmet. Elsősorban Kellanra gondolok, de James Brolin játéka is nagyon tetszett valamint Jessica Szohr is jó volt. Mandy Moore sokszor már idegesítő volt és nekem Jane Seymor is. A mellékszereplők nem voltak annyira jók, de rosszak se.
A téma a házasság megromlása. A szülőknél a kiváltó ok a megcsalás, míg a friss házasoknál az oda nem figyelés. Charlie és Ava házasságánál ez sokkal jobban volt ábrázolva. De mivel ez egy vígjáték nyílván lehet sejteni a végét.
Tetszett, hogy mindenkinek van valami takargatni valója. Itt Bradly és Charlie múltjára gondolok illetve Ava-ra. (Nekem már néha tényleg úgy tűnt, hogy első a karrier és csak utána jön Charlie.)
A jelentetnél nekem is olyan érzésem volt, hogy valamiből többet is ki lehetett volna hozni, de valami pont jó volt.
És most jöjjenek azok a jelenetek, amelyek tetszettek:
- az összes terápiás jelenet
- a rapid randis
- az összes olyan amiben az „élősködő k*rválkodó hugica” is benne volt :D
- és természetesen az összes Charlies jelenet (én még a részeg Charliet is imádtam :D)
Ok rám is lehet mondani, hogy totál elfogult vagyok, de Kellan nagyon jó színész. Több filmjét is láttam már. Talajfogás és Felvéve: Sajnos nem sokat szerepel, de nem rossz. Rémálom az Elm utcában: Itt még kevesebbet szerepel, de legalább emlékezetes az a néhány perc. Meskada: Végre egy film, amiben, sok Kellant kapunk. A sztori nem tetszett, de Kellan alakítása igen. És mindegyik filmjében egyre jobb, mindig hozzá rak valami pluszt, amitől jobb lesz, mint az előző.
LWM: Oh, igen. Kellan sokszor, nagyon sokszor. Hát, ha Ava minden nap beleszeretett Charlieba, akkor én is minden jelenetben beleszerettem Kellanba :D (Oh, azok a szemek <3)
Összességében jó kis film volt, az eddigi Kellan filmek közül nekem ez tetszett a legjobban. Ja és plusz pont a készítőknek a film végén lévő bakikért.
És természetesen az Arénát én is nagyon várom.