Több, mint Emmett

Most, hogy megint nincs olyan nagyon friss infó, egy újabb interjút hozok nektek, Kellan Lutz-cal. Nagyon szerettem fordítani, szerintem nagyon érdekes, aranyos, természetes kis beszélgetés ez, amely ismét rávilágít arra, mi mindent is szeretünk ebben a srácban. Remélem, legalább annyira örömmel fogadjátok, mint amilyen örömmel én fordítottam Nektek!

Kellan, „Emmett Cullen” Los angeles-i lakásának udvarából hívta a Teen Hollywood-ot, ahol a mókusokat üldöző kutyáival, Kola-ban, Kevin-ben és Nala-val játszott.

Kellan hamarosan visszatér Baton Rouge-ba, és a kétrészes Hajnalhasadást Vancouver-ben is forgatják majd, december 3-ától azonban egy kisvárosi vagány srácként láthatják az amerikai rajongók, aki veszélyes útra téved, amikor pénzre lesz szüksége a Meskada című akcióthrillerben.

TeenHollywood: Oké, nézzük a helyszínt. Milyen kutyák vannak ott veled az udvaron?

Kellan Lutz: Van itt egy Kola nevű sepherd/husky, őt egy menhelyről hoztam. Szeretem a K-betűs neveket. Aztán itt van Kevin, őt az utcán találtam. Ő egy kicsi csivava, akit mi mentettünk meg. És én vigyázok Nala-ra is, aki egy németjuhász nőstény, és a világ legengedelmesebb kutyája. A kiskutyáim morognak rá, hogy ’Grrr, mit akarsz te itt?’ Mindannyiuknak különböző személyiségük van. Igazán vicces dolog három kutyával együtt élni.

TH: Abban biztos vagyok! Viszont beszéljünk másról. Ezek szerint akkor még nem vagy benne nyakig a Breaking Dawn forgatásába?

KL: Pedig szeretnék. De több, mint öt hónapunk van rá. Nekem azonban csak pár jelenetem lesz. [Ugatást hallunk, és egy hangos Nem!-et Kellan-től] Bocs, csak a németjuhász az úszómedence vizéből akar inni. Nem örülök neki.

TH: Te és Meryl Streep lánya, Grace Gummer egy párt alkottok a Meskadában, és van egy fantasztikus szerelmi jelenetetek. Milyen volt vele dolgozni?

KL: Ő nagyon kedves. Annyira aranyos, és ez volt az első filmje. Ugyanakkor nagyon jó színésznő is. Mindketten nagyon jól éreztük magunkat, különösen, hogy olyan filmben kellett játszanunk, amikor azonnal szerelmi jelenetet kellett forgatnunk. Jó volt, hogy nyitottak lehettünk, és megbeszélhettük a rendezővel, hogy akkor milyen korhatáros is a film. Csak, hogy a lehető legkellemesebb módon bújhassunk ágyba. De ő egy igazán aranyos lány és a mai napig barátok vagyunk. Imádtam azt a stábot. Igazán klassz emberekből állt!

Folytatás az ugrás után!!!

TH: Amikor forgattátok a Meskadá-t, volt lehetőséged valakivel együtt lógni esténként?

KL: Jonathan Tucker-rel igazán sok időt töltöttünk együtt. Iowa-ban nőttem fel, szóval láttam hasonló gazdasági válság bekövetkezését. Ott a gazdálkodással kapcsolatban történt ez meg. Meskada megyében és Catskills-ben pedig a fakitermelés kapcsán. Ezek a városok még mindig annyira reménykednek és úgy összefognak. Ez érezhető a filmben is. Az emberek megvédik a városukat. És nagyszerű volt ezt eljátszani. Három hétig forgattunk, és voltak faházak a kisvárosban, ott voltunk sokat, és igen, voltak, kis helyi kocsmák, ahova Jonathan és én, Nick [Stahl] és Grace és Rachel [Nichols] együtt elmentünk, és kirúgtunk a hámból, de nagyon jól éreztük magunkat!

TH: A Meskada-ban karaktered, Eddie sok zűrt okoz a városban, aztán megússza. Mi tetszett neked benne?

KL: Szerintem Eddie nem rossz fiú. Megpróbál segíteni Shane-nek [akit Jonathan Tucker alakít] és a bátyjának. Ők barátok, és Shane olyan számára, mint egy báty. Eddie belekeveredik egy olyan helyzetbe, ahol nem érzi jól magát, mert megtett valamit, amit nem akart megtenni, csak úgy alakult. Igazából ő ügyel arra, hogy Shane mindent kézben tartson, Shane pedig nem akarja, hogy Eddie kiboruljon. Ezek nagyszerű karakterek számunkra.

TH: Néha belerángatják az embert a barátok a bajba. Történt már veled ilyesmi?

KL: Nagyon sok őrült barátom van, és én épp azért barátkozom velük, mert ilyen őrültek. Tőlük lesz jókedve az embernek, de van egy haverom, akinek valószínűleg nem kellett volna volán mögé ülnie kocsmázás után, azonban ő mégis megtette, és aztán a kisteherautójával egy virágágyásban landolt, nekünk pedig nem volt elég erőnk ahhoz, hogy kihúzzuk onnan. De most, hogy évek teltek el azóta, már kinőttünk az ilyesmiből. Kölykök voltunk, és tanultunk belőle. Nagyszerű dolog, amikor az ember saját bőrén tanulja meg a leckét. Rengeteg alkalom volt, amikor nem kellett volna elmennem valahova, tudtam is ezt, mégis elmentem. Pedig jobb lett volna, ha kimaradok belőle. De jobb, ha az ember saját maga tapasztalja meg ezt, mintha a szülők mondanák, hogy ’Ne tedd!’

TH: Tudtál meríteni abból, hogy Te magad is kisvárosi srácként nőttél fel?

KL: Nos, én Észak-Dakotából származom, ami egy nagyon kicsi település, aztán Iowa-ba költöztünk, amely szintén kicsi volt, majd amikorra Arizonába kerültem, addigra szívvel-lélekkel falusi srác voltam, aki egy nagyvárosban él. Scottsdale már elég nagy volt, majd innen kerültem Los Angeles-be, ami még nagyobb, de belül megőrzöm mindazt az erkölcsi hátteret, amit hoztam, legalábbis, azt hiszem, hogy megőrzöm. Szóval igen, át tudom érezni Eddie problémáit. Ezek olyan dolgok, amelyek közel állnak egykori otthonaimhoz.

TH: Rengeteg készülő filmben szerepelsz. Eljátszod Poszeidónt, a tenger istenét és egy Lacrosse játékost, és még mi mindent csinálsz amellett, hogy természetesen a Hajnalhasadás is ott van még?

KL: Igen, az Immortals-ban játszom Poszeidónt, amely egy álommunka számomra, hiszen együtt dolgozhattam Tarsem-mel [Tarsem Singh, a rendező] és Mickey Rourke-kal. Aztán imádom a lacrosse-t és ezt a Harcos szívében játszhatom el Ashley Greene-nel, aki az egyik legjobb barátom [hirtelen egy ’úúúúú’ hangot hallunk]. Óóó, csak a csivavám rám ugrott. [A kutyának:] Nagggyon erős vagy. Imádlak! Aztán ott van a Love, Wedding, Marriage, amelyben egy ifjú férjet játszok Mandy Moore-ral, amely egy nagyon klassz, de újszerű szerep volt számomra. Aztán a Killing Game-ben is játszom, leginkább félmeztelenül, és harcolok, és embereket ölök. Ez volt az én ’Jason Bourne’-filmem. Igen, 2011 Kellan éve lesz!

TH: Olvasod már a forgatókönyveket, hogy megfelelő munkát találj a Hajnalhasadás utánra is?

KL: Most úgyis sok szabadidőm van, úgyhogy olvasok, keresem azokat az akció-regényeket, amiket talán majd megfilmesítenek. Sokféle munka felé kacsintgatok. Klassz dolog ezzel foglalkozni.

TH: Mit vársz legjobban a Hajnalhasadás-ból?

KL: Nagyon várom már, amikor szkanderezni fogunk Bellával. Tudom, hogy veszíteni fogok, aminek nem örülök, de alig várom a forgatást, mert tudom, hogy a rajongók is örömmel fogják nézni!

TH: Mit üzennél a rajongóidnak?

KL: Szeretem a rajongóimat és nagyon hálás vagyok nekik. Bárcsak minden hivatásnak lennének rajongói. Szerintem nagyon fontos, hogy valakinek széppé varázsoljuk a napját, egy egyszerű mosollyal vagy köszönettel. Vannak olyan rajongóim, akik képeskönyveket gyártanak újságcikkekből vagy leveleket küldenek nekem. Imásom olvasni mindegyik levelet. Sokat utazok, és hetente egyszer egy nagy dobozban megkapom a leveleket, és amikor olyan sok időm van a repülőgépen, elolvasom őket.

A rajongók nagyon aranyosak, és találkoztam már olyanokkal, akik betegek, vagy csak rossz passzban vannak, és egy egyszerű telefonhívás is úgy fel tudja dobni őket, vagy akár az egész napjukat. Én felhívom őket. Semmiből nem tart. Ha dugóban ülök, akkor bátorító telefonhívásokat intézek. Én csak Kellan vagyok, de ha nekik az az egyetlen kívánságuk, hogy velem beszéljenek, hát miért is ne? Van, akinek képeslapot küldök a születésnapjára, és igenis, klassz dolog beszélgetni velük.

forrás