Találtam egy cikket a múlt pénteki vancouveri 100Monkeys koncertről, amelyről Jackson azt nyilatkozta, hogy mennyire várja. Amúgy is le szerettem volna fordítani, de aztán fordítás közben kiderült, hogy nem úgy alakul ez a koncert, ahogy azt Jackson eltervezte. Cikk a kanadai elsőszámú rockújságból, a Rockstar Weeklyből:
"Miután megérkeztem a szinte kizárólag nőkkel zsúfolt Venue csarnokba, egyre szkeptikusabb lettem a banda rajongótáborával szemben, és affelől sem volt kétségem, ki miatt vannak is itt, és ez nem vetett túl jó fényt magára az együttesre nézve sem. A sajtó véleménye megoszlott abban, hogy a srácok a sikereiket tehetségüknek köszönhetik vagy Jackson Rathbone népszerűségének. Kíváncsi voltam, én magam mit fogok gondolni majd erről a koncert után.
A koncert előtt a banda sajtósa elárulta nekem, hogy Rathbone nem lesz jelen a koncerten, mivel gondok akadtak a Hajnalhasadás forgatásán, és emiatt ott kellett maradnia. Kíváncsi voltam, hogyan fog reagálni a tömeg a hírre, amikor Graupner idegesen megragadta a mikrofont és elmondta a rajongóknak, hogy van egy rossz és egy jó híre. "A jó hír az, hogy ma este KÉT koncerten is részt vehettek", mire a a terem ovációban tört ki, "A rossz hír pedig az, hogy Jackson a forgatáson ragadt, és nem fog megjelenni a második koncertig." Legnagyobb meglepetésemre a tömeg nem kezdett el fújogni, senki nem ment el, és ahogy a zenekar tagjai egyesével színpadra léptek, egyre nagyobb üdvrivalgással fogadták őket. Érdekes.
Az első számot Graupner énekelte, a Grape című albumukról a "Wings of Fire"-t. A srácok karizmatikus előadásukkal azonnal meggyőzték a tömeget, belefektett energiájuk és lelkesedésük mindenképpen dicséretre méltó. A 100Monkeys tartotta magát a már védjegyükké vált "Monkey switcheroo"-hoz, vagyis, hogy dalonként változott, ki énekel és ki milyen hangszeren játszik. A csapat tombolt a színpadon, sugárzott a zene iránti szenvedélyük, és az a szeretet, és boldogság, amit számaikon keresztül átadtak a rajongóknak, egész biztosan ragályos. Az előadásban a rajongótábor is részt vett, mint fő énekesek, hangjuk gyakran erősebb volt, mint a bandáé. Tevékenyen részt vettek a koncert menetében és láthatóan ismerték a koncert anyagának legnagyobb részét. Mindeközben egyre közelebb és közelebb húzódtak a színpadhoz, mintha fizikailag is a show részévé szerettek volna válni.
Időnként úgy tűnt, mintha a csapat kicsit szét lenne csúszva, ez nyilván amiatt lehetett így, hogy eggyel kevesebben kellett, hogy helyt álljanak. Mivel azonban zenéjük fő eleme egyébként is az improvizálás, sikerült úgy könnyedén úgy végigcsinálniuk az estét, mintha csak négyen volnának a csapatban, ahelyett, hogy bármi változtatásokat is eszközöltek volna Rathbone hiánya miatt. Noha tény, műfaji sajátosság, hogy nem lehet kétszer ugyanúgy eljátszani ugyanazt a zenét, hisz az előadás függ a hangulattól, az élménytől, az előadók és a rajongók között kialakult kapcsolattól, és a rajongók sokat tehetnek ezért. Ami engem illet, örülök, hogy Rathbone nélkül láthattam a koncertet. Mégha keserédesen is hangzik...
Szia!
VálaszTörlésJaj, micsoda kellemes meglepetés, 100 monkeys!!! Az angol cikkbe még korábban belekukkantottam, de sajnos csekély angoltudásomnak köszönhetően szinte semmit nem értettem belőle, úgyhogy nagyon-nagyon köszi, hogy lefordítottad!!! :)
Üdv.: Julcsi
Érdekes, hogy addig nem érintett meg a cikk, amíg ki nem derült, hogy Jackson nem jelent meg a koncerten. De csak azért, mert azt gondoltam, ez is csak egy hétköznapi koncert-beszámoló. Aztán már azért fordítottam, mert kíváncsi voltam, hogy a végére sikerült-e befutnia Jacksonnak, és bár a cikkből nem derül ki egyértelműen, de mindenféle fórumhozzászólásokból arra következtettem, hogy nem.
VálaszTörlésAmi engem illet, hasonló esetben biztos idegbajt kaptam volna. :S