Az elmúlt hónapban ipari mennyiségű interjú jelent meg Robert Pattinsonnal, ezek nagy része a Vizet az elefántnak! megjelenése kapcsán. Egyrészről szerintem ilyeneket már olvastunk párat, másrészről pedig inkább akkor fordítanék belőlük (kb 25-30-at mentettem le ilyenből csak a robertpattinson.org-ról), amikor már tényleg belátható közelségbe kerül a film. Szóval nyáron, hangolódásként.
Amit most hoztam, abban Robertnek a komolyabb oldalát ismerhetjük meg, én nagyon élveztem a fordítást, remélem, Ti is örömmel fogadjátok:
"A nemzedéki változások igazi prototípusa Robert Pattinson: 24 éves, angol úriember Hollywoodban, itt vált világhírűvé a falfehér vámpír Edward Cullen szerepében (és azt megelőzően Cedric Diggory, a Hogwarts-i mintadiák szerepében a Harry Potter sorozatban). Viccelődve úgy vall magáról, hogy „nincs bennem semmi különös, csak egy vagyok azok közül, akik hotelokban élnek és folyton utazgatnak”. Noha új férfi identitást teremtett, még azt a Facebook közösséget is meglepi, akik a közösségi hálózat ereje által tették őt sztárrá. Manapság új próbatétel előtt áll: új filmje, a ’Vizet az elefántnak!’ bemutatása előtt, amely melodrámának ő az egyik főszereplője, és egy cirkuszról szól, és ami Sara Gruen sikerkönyvének filmadaptációja.
Miután kikiáltottak tini bálványnak, most azt ellenőrzik, igazán jó színész vagy-e.
Lehetőséget kaptam arra, hogy Christoph Waltz-cal játsszak és hogy beleszeressek Marlenába (Reese), aki a felesége. A cirkusszal való utazásom során Amerika Hollywoodtól távol eső részeit is megismerhettem. Olyan sötét titkok vannak ebben a filmben, mint a való életben. És itt van ez a gondolat az életmentő szerelemről, amiben igazán hiszek. Nem vagyok egy nyálas fickó, de romantikus lelkem van.
Jól kijössz a lányokkal?
Úgy nőttem fel, hogy két nővérem volt, és igazán tisztelem a nőket. Gyűlölöm a szemérmesség hiányát, engem untat, amikor az emberek a testükkel kérkednek. A szex és az érzelmek nálam nem működnek egymás nélkül.
Van rocker éned is: egyesek azt állítják, képes vagy éjszakákon át Tom Waits-et Van Morrison-t és Jeff Buckley-t hallgatni a barátaiddal.
A zene a legmeghatározóbb dolog az életemben. Nagyon szívesen játszanék olyan mozifilmben, amely Buckley-ról szól, a hangja, a dalai nagyon sokat adtak nekem. Nagy érdeklődéssel tekintek a kreativitására, amely nem csak életét de az 1997-es halálát is meghatározta, amikor belefulladt a Mississippibe.
Hogyan használod az internetet?
Gyakorlatiasan. A tavalyi filmek közül a Közösségi háló volt a kedvencem, és egy napon nagyon szeretnék David Fincherrel dolgozni. Minden érdekes, amit ő csinál, és a legjobbat hozta ki egy olyan színészből, akit igazán csodálok: ő pedig Jesse Eisenberg.
Mr. Pattinson, Te egy bálvány vagy. De ki a te bálványod?
Jack Nicholson. Hihetetlen karriert épített, és mindig sajátjának érezte a karaktereit. Miközben a végén a legtöbb ember számára csak Edward, a vámpír, a saját életemben pedig egyszerűen csak Robert maradok. Ugyanolyan a frizuránk. De amikor egy egész cikket olvastam a hajamról, olyan igazi brit nevetéssel nevettem rajta.
Ha már itt tartunk: mi szél hozott Londonból Hollywood-ba?
Kilátástalan munkalehetőségek. Színészként nem voltak komoly tapasztalataim, modellként esetlenül pózoltam, úgyhogy akkor inkább a mozi. A Vanity Fair-ben Reese fiát alakítottam, most pedig a szeretője vagyok.
Hogy őszinte legyek, nem egy komoly életpálya.
Nem, és sokáig nem is voltam biztos benne, hogy színész akarok-e lenni. Mindig azt gondoltam, hogy író leszek vagy zenész. De aztán beleszerettem a mozi kalandos világába. Aztán megtaláltam benne a fegyelmet, az etikai- és hogy őszinte legyek, a belső elhivatottságot is, amely sokat segített abban, hogy a megfelelő mederbe tereljem az életemet.
Aztán jött a hírnév, amely nem is emberi, hanem vámpír-hírnév volt. Hogyan tudta Robert Pattinson megvédeni a személyét azoktól a rajongóktól, akik csak a hírességet látták benne?
Moziguru vagyok, mindig is szerettem a filmeket. Ez szenvedély. A mozinak van a legfontosabb, a legigazibb kommunikációs feladata: álmokat teremt, fejleszti a képzelőerőt, és igen, abban is segíthet, hogy jobb ember váljék belőlünk. Csak azért kezdtem franciául tanulni, mert érdekelt Goudard, az új hullám rendezőjének munkássága. Mindettől persze még nem lettem híresség, még akkor sem, ha később beintegrálódtam a hollywood-i rendszerbe.
Mennyire volt fontos szerepe a családodnak a taníttatásodban?
Egyszerű család áll mögöttem, van két nővérem, Lizzie is zenész, mint én; igen, zongorázok és gitározok, az Alkonyathoz még számokat is írtam. Én megmaradtam angolnak, még emlékszem azokra az időkre, amikor a Harrodian állami iskolába jártam, ahol nem voltam kiemelkedő tanuló, de mindig is kíváncsi voltam és nyitott a kulturális sokszínűségre. A családomtól megtanultam a realitásérzéket, a kötelességtudatot, a hisztéria minden fajtájának visszautasítását és soha nem hittem magam felsőbbrendűbbnek, mint bármely amerikai pusztán azért, mert én Londonból származom. A sznobizmus minden megjelenési formáját gyűlölöm: leggyakrabban rasszizmus áll mögötte.
Nagyon keveset tudunk az életedről. Hogyan írnád le magad színészként, emberként?
Édesapám évekig autókereskedéssel foglalkozott, anyukám ügynökként dolgozott a show business világában. Majdhogynem véletlenül kezdtem el színészkedni az iskolában, egy együttesben játszottam. Soha nem követeltem túl sok ruhát vagy cipőt, soha nem kötöttem érdekbarátságokat és soha nem is fogok. Sokat olvastam és olvasok még ma is; az orosz írók a kedvenceim: Dosztojevszkij, Nabokov. Sokszor azon viccelődnek rajtam a forgatáson, hogy mindig olvasok valamit. Mostanában kedvenc angol íróm, Martin Amis írásait olvasom újra. Könyvei jól ábrázolják napjaink életét és a pszichológia kiemelkedő alkotásai.
Mi volt a fordulópont a fiatal színész státusz és a szupersztáré között?
Eljutottam egy pontra, amikor azt mondtam: profi színész leszek, utána járok karaktereim hátterének, megpróbálok kihozni valamit ebből a múlandó munkából. Ez teszi lehetővé számomra, hogy olyan életet éljek, amilyet szeretnék, hogy aktívan foglalkozhassak környezetvédelemmel, hogy világpolgár legyek. A hírnév hátrány, nem előny, gyakran megbonyolítja a dolgokat. Nem szeretnék a sokcsillagos szállodák, első osztályú repülőjáratok, rajongó lányok tömegének hálójában vergődni, nem szeretném, ha tervezők ajándékaik tucatjaival árasztanának el.
Ellen tudsz állni mindennek? Meg tudod fogalmazni magadnak, mi az, amit visszautasítasz? Immunis vagy már a pletykákra?
A magánéletemet teljesen elzárom a nyilvánosság elől. Soha nem beszélek nőügyeimről, nem az a fajta férfi vagyok, akit rövid és felszínes szerelmi ügyeiről ismernek. Nem beszélek női barátaimmal való kapcsolatomról, nem beszélve arról, hogy egyetlen szót sem nyilatkozok a Kristen Stewarttal való kapcsolatomról szóló pletykákról, hisz ő egy olyan színésznő, akit igazán csodálok, mert ő egy igaz ember, egy csodálatos színésznő. Az a fizikai kötődés, amely köztünk volt, segített nekem abban, hogy megkapjam a szerepemet az Alkonyatban. Nem hagyom, hogy az emberek képeket készítsenek akár a Londonban, akár a New Yorkban bérelt lakásomról. Amikor Los Angelesben vagyok, legtöbbször szállodákban élek. Nagyon jól el lehet lenni a szállodai szobát jellemző névtelenségben, különösen, ha az embernek zongorája is van, és játszhat.
Mennyire fontos szerinted a stílus, hogy milyen ruhát viselsz?
Szeretem a Calvin Klein cuccokat, az angol cipőket, a pólót és a kényelmes farmert. Mindig is hatással volt rám James Dean megjelenése. A múltbéli elegancia egységes volt, a mai divat egyéniséget hangsúlyozza. Talán meg kellene találni az egyensúlyt a kettő között.
Voltak emlékezetes útjaid szerte a világba?
Amikor utazok, igyekszem elkerülni a népszerű helyeket, jobban szeretek a barátaimmal utazgatni, mint az egyetemisták, akik helyes kis motelekben szállnak meg, kávézókba beülni Amerika közepén, ahol a legtöbb ember még csak fel sem ismer. Az egyszerű embereket kedvelem, akik megmutatják, hogy az élet nem csak az Alkonyatról szól. Utazás közben is két lábbal állok a földön.
Érdeklődsz a világ dolgai iránt?
Még mindig érdekel a környezetvédelem és az állatok, lehetőleg anélkül, hogy lesifotósok hada venne körül. Van egy kutyám, aki igazi társam az életben, ez soha nem lesz fotózás témája. Ez az egész állatjóléti dolog a szívem csücske: igazi öröm volt a ’Vizet az elefántnak!’-ban annyi különböző fajta állattal dolgozni. Nekem demokratikus és liberális elképzeléseim vannak az életemről.
Gratulálok. Nem gondolod azonban, hogy ez túlságosan komoly hozzáállás egy olyan híres színész részéről, amilyen Te vagy?
Én ilyen vagyok: nem érdekelnek a felszínes kapcsolatok, ismernem kell az embereket, és én itt nem akarok egzisztencia nyilatkozatot tenni, egyszerűen csak szeretnék majd családot, 2-3 gyerekkel. Nem nevetséges? Igazán azt kívánom, bárcsak inkább az állatokkal tudnék beszélni, és nem az emberekkel, akik azt hiszik, mindent tudnak rólam pusztán a filmjeimből.
A Cosmopolis, Cronenberg filmje valóban nagyon komolynak ígérkezik, De Lillo regényéből készült, egy metaforikus utazás a szeptember 11 előtti Amerikába.
Egy napjainkban élő férfit alakítok: becsvágy, szabad akarat, tudatalatti szorongás. Remek munka lesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése