A címben szereplő fantasztikus képzavar arra próbál utalni, hogy egy 2008. július közepi, vagyis egy kerek 3 éves cikket fordítok most le. Azóta Robert és az Alkonyat-jelenség is sokat változott, érett, érdemes ilyen szemmel olvasni!
Ő a legjobb vérszívó. A Cullenek királya. Az Alkonyat hőse.
Ő Robert Pattinson és azért van itt, hogy "Kellemes Alkonyat-Keddet" [akkoriban minden kedden voltak Alkonyat-hírek az MTV-n, innen az Alkonyat-kedd elnevezés] kívánjon. Sokkal azelőtt, hogy a hölgyek százai aléltak volna el az Entertainment Weekly-n látható címlapja láttán, a férfi, aki Edward Cullent alakítja a decemberben mozikba kerülő Alkonyat forgatásán ült le beszélgetni az MTV riporterével. A helyes fiatal sztár szívesen beszélt a Harry Potter-es kapcsolatáról, arról, hogy mi köze van Edwardnak Al Pacinóhoz és a hatalmas lábáról is szó esett.
Most már furcsa belegondolni, de amikor először kiválasztottak a szerepre, rengeteg gyűlölködő levelet kaptál.
Azt hiszem, mostanra visszájára fordult a dolog. Emlékszem, amikor megkaptam a szerepet, az nagyon vicces volt. Úgy reagáltam rá, mintha valami csitri lennék: "Mi vaaan?" De a minap felnéztem egy Alkonyat-üzenőfalra és úgy tűnik, már elmúlt. De azért egy ideig nem dugtam ki az orrom a házból, és magamra csuktam az ajtót. Láttam pár videót a YouTube-on, amelyben a szereposztás miatt panaszkodnak. Nem tudom. Talán nekik kellene szerepelniük a filmben.
Te vagy az egyetlen színész, aki feltűnik a Harry Potter és az Alkonyat világában is. Véleményed szerint Stephenie Meyer tartalmasabb[an ír]?
Sok szempontból igen. Az én karakterem nyilván sokkal alaposabban ki van dolgozva, mint az [Cedric Diggory], akit a Harry Potterben játszottam, főleg azért, mert az egész dolog lényege Edward karakterében rejlik, hogy kicsoda is ő. Ő egy nagyon elkeseredett, ellentmondásos karakter, aki nagyon különbözik attól, akit a Harry Potterben alakítottam. De teljesen más stílusú a két könyv.
Milyen értelemben?
Az Alkonyat egyes szám első személyben íródott. Nagyon énközpontú, és sokkal személyesebb vonatkozású szerintem, mint a Harry Potter, sok szempontból. Gyakorlatilag az egész trilógia többnyire két karakterről szól. Jó, igazából három, de gyakorlatilag csak kettő. És sokkal inkább egy szerelmi történet, semmint egy hatalmas kaland, és egy egész világot tár elénk. Az egész beleilleszkedik a valódi világba, úgyhogy ebben is más [mint a HP].
Mi volt számodra nagyobb kihívás?
Nos, mivel a könyvek Bella szemszögéből íródtak, nekem rá kellett találnom Edward karakterére, mert a könyvekben ő igazából egy rejtély. Úgy jelenik meg, mint egy tökéletes srác, de közben [figyelembe kell venni, hogy] az egész Bella szemszögéből látszik, aki viszont teljesen bele van zúgva. Úgyhogy ebből semmit nem kell tényként kezelni. Ez csak Bella véleménye Edwardról. A fiú viszont gyűlöli magát, és mindent maga körül, úgyhogy ez így ... [ellentmondásos] Nagyon kevés kézzelfogható tény van leírva arról, hogy Edward hogyan is éli az életét. És Bella úgy próbálja megítélni őt, ahogy mások is, de eközben halálosan szerelmes is belé, ami mindent megváltoztat.
Ha egyszer megjelenik a film, akkor minden jel arra utal, hogy Te leszel az Alkonyat Daniel Radcliff-je. Korábban tekintettél úgy Danielre, hogy "szeretnék a helyében lenni"?
Nem. Akkoriban biztosan nem.
De az igazság az, hogy ez nem lesz akkora durranás, mint a Potter-filmek.
Pontosan. Illetve nem tudom, különösképp, hogy Kristen [Stewart] játssza Bellát. Szerintem furcsa szereposztás ez így velünk. Köztünk nagyon különleges kötődés van, úgyhogy remélhetőleg valóban úgy fog hatni, mint egy igazán személyes jellegű film, amilyennek azt szánták. Rengeteg nagyhatású jelenet van benne, rengeteg akció a végén és drámai történés. A jelenetek nagy része azonban egy reménytelen szerelmi történetről szól két olyan valaki között, akik az idő felében azt sem tudják, mi zajlik körülöttük.
De Te látod, miért lehet mégis közös elemeket felfedezni ebben a két világban.
Nyilván sokféle szempontból össze lehet hasonlítani [az Alkonyatot a Harry Potterrel], de az egyetlen, ami közös bennük, hogy mindkettő fantasy-sorozat. Stephenie Meyer írása azonban sokkal közelebb áll a valódi világhoz, mint a fantáziához. Nincsenek benne koboldok [valaki súgja meg, hogy lehetne a Harry Potterben szereplő goblin szót lefordítani, ha ez nem illik ide, pls!] meg ilyenek. Csak az, hogy valakiből úgy lesz vámpír, ha egy másik vámpír megharapja. De ez meg olyan, mint egy fertőzés. Az Alkonyat világa nem szigetelődik el a világ többi részétől. Ők sokkal inkább emberek. Olyan emberek, akiket megharaptak más emberek, akiket már átváltoztattak, és most már pusztán [annyi a különbség, hogy] örökké kell élniük. És ilyen képességei vannak, mint a szupererő és ez az igazán csodálatos mozgékonyság, de a vámpírlétnek ezen előnyei egyáltalán nem ellensúlyozzák a hátrányait. Soha nem árulhatod el, hogy vámpír vagy, úgyhogy olyan, mintha egy helyben járnál valami purgatóriumban.
Akkor nem olyan izgi vámpírnak lenni.
Hát képes jó pár klassz dologra. [nevet] De egy idő, mondjuk 400 év után már... És ezalatt végig embereket kell ölnöd, hogy jóllakj.
Sok mindennek utánajártál, hogy halhatatlan vámpír lehess?
Óóó, igen, sok mindennek. Megpróbáltam úgy tekinteni rá, mintha nem fantázia lenne. A könyvben [Edward] olyan, mint egy isten, mindenki szereti, és az is. Ed Cullen egy isten. De ha jobban megnézed, senki nem kezeli istenként, és igazából nem sok isteni van benne. Olyan, mint Superman, mégse véd meg soha senkit a 100 év alatt - kivéve Bellát.
Akkor mit tettél hozzá a dologhoz?
Megpróbáltam elérni, hogy igazi személyisége legyen Edwardnak, hogy ne csak egy Drakula-másolat legyen. Stephanie úgy írta meg a könyvet, hogy a vámpírjai sok mindenben nem követik a korábbi vámpírokkal kapcsolatos hiedelmeket.
Hugh Laurie a House-ból brit akcentussal beszél, a forgatási szünetekben azonban karaktere amerikai akcentusával beszél, hogy aztán könnyebb legyen visszaállnia. Ugyanígy teszel Edward esetében?
Igen, részben. A nagy jelenetek között mindenképp, könnyebb, ha nem kell váltogatnom a kettőt. Bár én ezt valahogy spontán csinálom. Folyton el is felejtem, hogy néha amerikai akcentussal beszélek. A legdurvább, amikor az ember el is felejti, melyik angol kiejtés a sajátja. Ez nagyon szokatlan - korábban nem volt olyan szerepem, amikor az amerikai angolt kellett volna használnom.
Tényleg? Akkor hogyan alakítottad ki Edward akcentusát?
Amerikai filmeken nőttem fel, meg ilyenek, szóval azért megtanultam, hogyan kell színészkedni egy amerikai filmben.
Van olyan színész, aki a példaképed amerikai akcentus kapcsán?
Az elején, amikor még az első pár jelenetet vettük fel, több színész között lavíroztam... De amikor egy igazi nagy hatású jelenetet kezdtünk el forgatni, akkor úgy kezdtem beszélni, mint Al Pacino. [nevet]
És végül. Van egy rajongói kérdésünk: "Mekkora lábad van? Óriásinak tűnik!"
Az? Úristen, nem is tudom. [nevet] Nem is tudtam, hogy nagyok a lábaim. 10-es [cipőket hordok] szerintem [ahogy elnéztem, ez az USÁ-ban 43-as, Angilában 44,5-esnek számít] De elég magas is vagyok. Na, még egy dolog, amiben nem vagyok elég jó. Vagy túl jó vagyok...
A beszélgetés részletei itt láthatóak is, ha valaki vizuális élményértékre is vágyik :)
Nyilván sokféle szempontból össze lehet hasonlítani [az Alkonyatot a Harry Potterrel], de az egyetlen, ami közös bennük, hogy mindkettő fantasy-sorozat. Stephenie Meyer írása azonban sokkal közelebb áll a valódi világhoz, mint a fantáziához. Nincsenek benne koboldok [valaki súgja meg, hogy lehetne a Harry Potterben szereplő goblin szót lefordítani, ha ez nem illik ide, pls!] meg ilyenek. Csak az, hogy valakiből úgy lesz vámpír, ha egy másik vámpír megharapja. De ez meg olyan, mint egy fertőzés. Az Alkonyat világa nem szigetelődik el a világ többi részétől. Ők sokkal inkább emberek. Olyan emberek, akiket megharaptak más emberek, akiket már átváltoztattak, és most már pusztán [annyi a különbség, hogy] örökké kell élniük. És ilyen képességei vannak, mint a szupererő és ez az igazán csodálatos mozgékonyság, de a vámpírlétnek ezen előnyei egyáltalán nem ellensúlyozzák a hátrányait. Soha nem árulhatod el, hogy vámpír vagy, úgyhogy olyan, mintha egy helyben járnál valami purgatóriumban.
Akkor nem olyan izgi vámpírnak lenni.
Hát képes jó pár klassz dologra. [nevet] De egy idő, mondjuk 400 év után már... És ezalatt végig embereket kell ölnöd, hogy jóllakj.
Sok mindennek utánajártál, hogy halhatatlan vámpír lehess?
Óóó, igen, sok mindennek. Megpróbáltam úgy tekinteni rá, mintha nem fantázia lenne. A könyvben [Edward] olyan, mint egy isten, mindenki szereti, és az is. Ed Cullen egy isten. De ha jobban megnézed, senki nem kezeli istenként, és igazából nem sok isteni van benne. Olyan, mint Superman, mégse véd meg soha senkit a 100 év alatt - kivéve Bellát.
Megpróbáltam elérni, hogy igazi személyisége legyen Edwardnak, hogy ne csak egy Drakula-másolat legyen. Stephanie úgy írta meg a könyvet, hogy a vámpírjai sok mindenben nem követik a korábbi vámpírokkal kapcsolatos hiedelmeket.
Hugh Laurie a House-ból brit akcentussal beszél, a forgatási szünetekben azonban karaktere amerikai akcentusával beszél, hogy aztán könnyebb legyen visszaállnia. Ugyanígy teszel Edward esetében?
Igen, részben. A nagy jelenetek között mindenképp, könnyebb, ha nem kell váltogatnom a kettőt. Bár én ezt valahogy spontán csinálom. Folyton el is felejtem, hogy néha amerikai akcentussal beszélek. A legdurvább, amikor az ember el is felejti, melyik angol kiejtés a sajátja. Ez nagyon szokatlan - korábban nem volt olyan szerepem, amikor az amerikai angolt kellett volna használnom.
Tényleg? Akkor hogyan alakítottad ki Edward akcentusát?
Amerikai filmeken nőttem fel, meg ilyenek, szóval azért megtanultam, hogyan kell színészkedni egy amerikai filmben.
Van olyan színész, aki a példaképed amerikai akcentus kapcsán?
Az elején, amikor még az első pár jelenetet vettük fel, több színész között lavíroztam... De amikor egy igazi nagy hatású jelenetet kezdtünk el forgatni, akkor úgy kezdtem beszélni, mint Al Pacino. [nevet]
És végül. Van egy rajongói kérdésünk: "Mekkora lábad van? Óriásinak tűnik!"
Az? Úristen, nem is tudom. [nevet] Nem is tudtam, hogy nagyok a lábaim. 10-es [cipőket hordok] szerintem [ahogy elnéztem, ez az USÁ-ban 43-as, Angilában 44,5-esnek számít] De elég magas is vagyok. Na, még egy dolog, amiben nem vagyok elég jó. Vagy túl jó vagyok...
A beszélgetés részletei itt láthatóak is, ha valaki vizuális élményértékre is vágyik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése