Most, hogy kicsit rám is rámtört a pihenés, és a szabadidő, ismét tudok kicsit hosszabb cikkeket is fordítani. Ezúttal a címben is jelzett Empire interjút hozom, amelynek fő témája a Hajnalhasadás:
A neve mára egyet jelent a sikítozó rajongók fogalmával, a kócos hajával és minden bizonnyal csillogó bőrével, hiszen Robert Pattinsonnak nem egyszerű kilépnie a[z általa alakított] vámpír Edward árnyékából. De ahogy nemrégiben megtudhattuk, mára megbékélt ezzel a szereppel, és már csak kicsit van zavarban amiatt, amit a rajongók Edwardban látnak. Hamarosan vámpír apukává válik, úgy viselkedik, mint egy titkos ügynök, és folyamatos bűntudata is van. Előfordulhatnak spoilerek azok számára, akik nem olvasták a könyvet.
Örülsz, hogy búcsút mondhatsz az Alkonyatnak? És hogy milyen hatással van kultúránkra?
Örülök, hogy továbbléphetek, de jó, hogy jól alakult a vége. Én úgy érzem, Edward karaktere nagyon merev volt az elején, de a Hajnalhasadásban mindennel kapcsolatban sokkal lazább lesz. Nyilván szinte lehetetlen, hogy ne így legyen, amikor kézben kell tartani egy kisbabát, Bella majdnem meghal, és mindez megtörténik vele. Ezt nem lehet ugyanúgy eljátszani, de ez jó volt. Jó volt, hogy ugyanazok az érveim és dolgaim voltak, mint Edwardnak, ez nagyon szokatlan volt. De hogy mivel járult volna hozzá a kultúrához? Nos, a legfontosabb, ami nyilvánvalóan a könyveknek köszönhető, de a filmek is sokat segítettek ebben, hogy újra rávettük a fiatalokat, hogy olvassanak. A Harry Potterrel kezdődött ez az egész, de bármi jó, ami ráveszi a gyerekeket arra, hogy olvassanak. Ha az ember elkezd olvasni egy sorozatot, akkor sok minden másba is belekezd. De ha a filmipar szempontjából nézzük, úgy gondolom, az Alkonyat bebizonyította, hogy a női nézőket bármire rá lehet venni, és ez működik.
És mi a helyzet a romantika megítélésével?
Itt egy meglehetősen hagyományos romantikáról van szó. A vámpírokkal kapcsolatos varázst mégse értettem meg soha. Úgy értem, hogy az emberek nagyon megszállottak, és nem tudom, miért. Ismerem a történetét [a vámpírirodalomnak], érdekesnek találom, hogy azt hiszik, ezek között vannak megtörtént események, mondjuk Romániában. Tetszik a mögötte rejlő összeesküvés-elmélet, de értem azt is, hogy a vámpírokat kedvelő emberek miért utálnak minket, amikor az Alkonyatot készítjük, és nem égünk el a napon, és hasonlók. Nem igazán kellett a vámpírok után kutatnom.
Milyen volt közvetlenül egymás után leforgatni a két filmet? Volt valami különbség érzésre a két rész között?
Igen, nagyon hosszúnak éreztem a forgatást. Illetve az elején nagyobb volt a stressz, mint korábban. Aztán később még stresszesebb lett, amikor hirtelen rájöttünk, hogy mi valóban két filmet forgatunk. A végére még több lett a munka is, mint általában, pedig az elején úgy voltunk vele, hogy "Aáá, van még 8 hónapunk rá! Nem nagy ügy!"
És aztán kiderült, hogy sok lesz egy kicsit?
Nem kicsit, nagyon! Főleg, hogy amikor darabjaira szedjük, és egy nap egymástól 260 oldalra lévő jeleneteket is játszunk. Néha egy nap alatt kellett a két film között váltanunk, és a két film mentalitása teljesen különböző. Úgyhogy ez egy kicsit bonyolult volt.
Apa leszel a filmben. Felfedeztél magadban apai ösztönöket? Jól kijössz a gyerekekkel.
Azért nem minddel. Ha egy gyerek idegesítő, azzal nem tudok mit kezdeni. De a csecsemőket szeretem, szeretek velük forgatni jeleneteket. De sok ilyen is volt, úgyhogy ez jó volt. Ez annyira más, mint a korábbi Alkonyat filmek, mert a jelenetek forgatásakor az volt a fő probléma, hogy mi vámpírok vagyunk, akik nem csinálnak semmit, nem mocorgunk, nem tesszük zsebre a kezünket, nem moccanunk egyáltalán. Amikor egész nap nem kell csinálnod semmit, nagyon nehéz végiggondolnod, hogy "Hogy csináljam meg a jelenetet, ha csak állok egyhelyben?" De amint egy baba a képbe kerül, a probléma megoldódik. Hirtelen mindenki kilép a szabványok közül.
Kértél tanácsot, hogy hogyan alakíts apát?
Ha az embernek kezében van egy gyerek, minden ösztönösen adódik. Úgy értem, olyankor mindenki kétségbe esik, a férfiak különösen. A nők mind azonnal úgy érzik, hogy "Óóóó, mi pontosan tudjuk, mit hogyan kell csinálnunk", míg a férfiak végig azt gondolják, hogy mindjárt összetörik [a picit].
Ettől jobban felnőtté váltál?
Igen, mindenképpen. Ha az ember egyszer felveszi a karikagyűrűt, és van egy kisbabája, akkor rögtön eszébe jut, hogy "Úristen, már 40 éves vagyok!"
Szúrtál el valamit a forgatáson?
Majdnem biztos, hogy igen. Van egy csomó nevetséges dolog: az ember bármelyik fantasy-ben majdnem végig nevetségesen néz ki, különösen, amikor harcjelenetet imitál, amikor igazából nem is harcjelenet az, amit csinál, mivel egy 13 évesek által is megnézhető besorolású filmet készítünk, és mert nem is szeretnek harcolni, és igazából egymás fejét próbálják letépni.
Szerettél egyáltalán valamit Edwardban?
Szerintem nagyszerű karakter. Az az idegesítő vele kapcsolatban, hogy a rajongók előítélete alapján ő egy tökéletes fickó, de akárhányszor olvasom el a könyvet, nekem egyáltalán nem tűnik tökéletesnek. Meg akartam mutatni a hibáit, de amikor jöttem a tudatalatti ötleteimmel, mindenhonnan azt hallottam, hogy "Nem, neki tökéletesnek kell lennie!" De az ember nem tud tökéletesen játszani. Valaki tökéletes lehet rengeteg hibával is, így aztán beleragadtam ebbe a mókuskerékbe. De ezt érdekes volt eljátszani, mert a Hajnalhasadásban sokszor nem tetszett, ahogyan Edward viselkedett, de jó volt úgy eljátszani ezeket, hogy közben azt gondoltam: "Óóó, ezt nem így kellene!"
Tudnál erre példát mondani?
Szerintem a végén nagyon önző lesz, és az érzelmei uralkodnak felette. Szívére hallgat az esze helyett, ami által épp az ellentéte annak, amit a többi filmben csinált. Mindig megpróbál előre tervezni, de egyre lobbanékonyabb lesz, és nem érzi magát folyamatosan bűnösnek. Úgy érzi sérelem érte, amikor egyáltalán nem is sértették meg.
Miben hasonlítasz Edwardra, és mi az, amiben különböztök?
Én is mindig minden miatt bűnösnek érzem magam, ebben eléggé hasonlítok Edwardra. És nem is tudom, ő mindig azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, és hogy mindig tudja, mi fog következni, én viszont soha nem érzem úgy, hogy tudnám, mi következik, és hogy helyesen cselekednék.
Bánod, hogy annak ellenére, hogy ezáltal más szerepeket is megszereztél, néha reflektorfényben vagy?
Úgy gondolom, igen. Szerintem mindenkinek van oka panaszkodni, függetlenül attól, milyen az élete, de a jó dolgok egyértelműen felülmúlják a rosszakat. De az idegesítő például, hogy meg kell próbálni megkeresni azt, ahol az ember élni tud, mert a szó szoros értelmében úgy gondolkodok, mint egy szökésben lévő ember, vagy mint egy CIA titkosügynök, vagy valami ilyesmi, mert valóban aggódnom kell amiatt, hogy kémkednek utánam. Ha házat keresek, végig kell gondolnom, hogy "Milyen az utca parkolási szempontból? Belátnak? Nem akarom, hogy a házam előtt parkoljanak!" Nem tarthatok takarítót, és amiatt kell izgulnom, hogy ha vendégeim vannak, később nem szólják-e el magukat valahol, hogy hol lakok. Őrület.
Szerinted ez átmeneti állapot? Meg fog ez változni, ha lementek a filmek?
Nem tudom. Úgy gondolom, hogy nyilván jó, ha az emberek izgatottak emiatt. De ez csak a pletykamagazinoknak és a paparazziknak jó. Arra késztet embereket, hogy pénzért leskelődjenek. Remélhetőleg ez a Világ Legnagyobb Híre majd elpusztítja ezt az egész kultúrát.
Amiatt, hogy Edward olyan komoly, nem nagyon látjuk sokat nevetni vagy mosolyogni. Milyen szerepeket kínál most neked Hollywood? Nem szeretnél vígjátékban szerepelni?
Szerintem az ajánlatok tényleg csak azon múlnak, hogy milyen közönségre számítanak egy filmmel kapcsolatban. Az nem számít, ki vagy. Az emberek azt hiszik, hogy "Óó, ő majd behozza a tinilányokat [a moziba]!" Bár az Alkonyat-filmek rajongóinak többsége idősebb, az emberek mégis azt gondolják, hogy fiatal lányokról van szó, mivel ők azok, akik ott vannak a premiereken, meg ilyenek. De nem tudom, az emberek egyszerűen azt feltételezik, hogy a nőket vonzom be a moziba, ezért olyan szerepeket ajánlanak, amelyben én lennék a romantikus hős, amit nem hiszem, hogy olyan különösen jól el tudok játszani. Az Alkonyat előtt sem gondoltam, hogy meg tudom csinálni, és még mindig nem így látom magam.
Inkább akciófilmben szeretnél szerepelni?
Ez furcsa, mert van egy olyan felfogás, amely szerint olyan, mintha minden egyes fiatal színésznek, aki történetesen egy nagy filmben szerepelt, annak aztán valami harcolós filmben kell szerepelnie azután. Ez egyszerűen egy nyilvánvaló választás. Szerintem ez a sporttal van kapcsolatban: ha az ember iskolában sportolt, és fickó, aki aztán színész lesz, akkor ezeket a filmekben kell szerepelnie. Én gyűlöltem a csapatsportokat, úgyhogy már az elképzelés is, hogy három hónapon keresztül egy csapat fickóval lógjak együtt, ez olyan... nem [nekem való]!
Még mindig zenélsz?
Igen, még mindig sok számot írok. Szeretnék újra kis koncerteket adni, de olyan furán hatna, nem tudom. A legjobb dolog a zenéléssel kapcsolatban az, hogy bemész, az emberek pedig ott ülnek, és várják, hogy történjen valami, míg most, ha bemegyek egy helyiségbe, az embereknek vagy túl nagy elvárásaik vannak vagy utálni akarnak. Amint belépsz, érzed az energiát, úgyhogy ez valamiképp ha az előadásra, ami nem teszi túl élvezetessé.
Amikor fiatalabb voltál, volt olyan színész akiért úgy megőrültél, mint ahogy most érted őrülnek meg a tinédzserek?
Hmmm. Mielőtt színész szerettem volna lenni, nagy megszállottja voltam Jack Nicholsonnak. Soha nem is gondoltam rá, hogy színész leszek, de megnéztem a filmjeit és a szó szoros értelmében utánoztam az öltözködését. Megvettem a filmjeit, de soha nem ehhez kötődött, hogy színész akartam lenni.
Forrás
A neve mára egyet jelent a sikítozó rajongók fogalmával, a kócos hajával és minden bizonnyal csillogó bőrével, hiszen Robert Pattinsonnak nem egyszerű kilépnie a[z általa alakított] vámpír Edward árnyékából. De ahogy nemrégiben megtudhattuk, mára megbékélt ezzel a szereppel, és már csak kicsit van zavarban amiatt, amit a rajongók Edwardban látnak. Hamarosan vámpír apukává válik, úgy viselkedik, mint egy titkos ügynök, és folyamatos bűntudata is van. Előfordulhatnak spoilerek azok számára, akik nem olvasták a könyvet.
Örülsz, hogy búcsút mondhatsz az Alkonyatnak? És hogy milyen hatással van kultúránkra?
Örülök, hogy továbbléphetek, de jó, hogy jól alakult a vége. Én úgy érzem, Edward karaktere nagyon merev volt az elején, de a Hajnalhasadásban mindennel kapcsolatban sokkal lazább lesz. Nyilván szinte lehetetlen, hogy ne így legyen, amikor kézben kell tartani egy kisbabát, Bella majdnem meghal, és mindez megtörténik vele. Ezt nem lehet ugyanúgy eljátszani, de ez jó volt. Jó volt, hogy ugyanazok az érveim és dolgaim voltak, mint Edwardnak, ez nagyon szokatlan volt. De hogy mivel járult volna hozzá a kultúrához? Nos, a legfontosabb, ami nyilvánvalóan a könyveknek köszönhető, de a filmek is sokat segítettek ebben, hogy újra rávettük a fiatalokat, hogy olvassanak. A Harry Potterrel kezdődött ez az egész, de bármi jó, ami ráveszi a gyerekeket arra, hogy olvassanak. Ha az ember elkezd olvasni egy sorozatot, akkor sok minden másba is belekezd. De ha a filmipar szempontjából nézzük, úgy gondolom, az Alkonyat bebizonyította, hogy a női nézőket bármire rá lehet venni, és ez működik.
És mi a helyzet a romantika megítélésével?
Itt egy meglehetősen hagyományos romantikáról van szó. A vámpírokkal kapcsolatos varázst mégse értettem meg soha. Úgy értem, hogy az emberek nagyon megszállottak, és nem tudom, miért. Ismerem a történetét [a vámpírirodalomnak], érdekesnek találom, hogy azt hiszik, ezek között vannak megtörtént események, mondjuk Romániában. Tetszik a mögötte rejlő összeesküvés-elmélet, de értem azt is, hogy a vámpírokat kedvelő emberek miért utálnak minket, amikor az Alkonyatot készítjük, és nem égünk el a napon, és hasonlók. Nem igazán kellett a vámpírok után kutatnom.
Milyen volt közvetlenül egymás után leforgatni a két filmet? Volt valami különbség érzésre a két rész között?
Igen, nagyon hosszúnak éreztem a forgatást. Illetve az elején nagyobb volt a stressz, mint korábban. Aztán később még stresszesebb lett, amikor hirtelen rájöttünk, hogy mi valóban két filmet forgatunk. A végére még több lett a munka is, mint általában, pedig az elején úgy voltunk vele, hogy "Aáá, van még 8 hónapunk rá! Nem nagy ügy!"
És aztán kiderült, hogy sok lesz egy kicsit?
Nem kicsit, nagyon! Főleg, hogy amikor darabjaira szedjük, és egy nap egymástól 260 oldalra lévő jeleneteket is játszunk. Néha egy nap alatt kellett a két film között váltanunk, és a két film mentalitása teljesen különböző. Úgyhogy ez egy kicsit bonyolult volt.
Apa leszel a filmben. Felfedeztél magadban apai ösztönöket? Jól kijössz a gyerekekkel.
Azért nem minddel. Ha egy gyerek idegesítő, azzal nem tudok mit kezdeni. De a csecsemőket szeretem, szeretek velük forgatni jeleneteket. De sok ilyen is volt, úgyhogy ez jó volt. Ez annyira más, mint a korábbi Alkonyat filmek, mert a jelenetek forgatásakor az volt a fő probléma, hogy mi vámpírok vagyunk, akik nem csinálnak semmit, nem mocorgunk, nem tesszük zsebre a kezünket, nem moccanunk egyáltalán. Amikor egész nap nem kell csinálnod semmit, nagyon nehéz végiggondolnod, hogy "Hogy csináljam meg a jelenetet, ha csak állok egyhelyben?" De amint egy baba a képbe kerül, a probléma megoldódik. Hirtelen mindenki kilép a szabványok közül.
Kértél tanácsot, hogy hogyan alakíts apát?
Ha az embernek kezében van egy gyerek, minden ösztönösen adódik. Úgy értem, olyankor mindenki kétségbe esik, a férfiak különösen. A nők mind azonnal úgy érzik, hogy "Óóóó, mi pontosan tudjuk, mit hogyan kell csinálnunk", míg a férfiak végig azt gondolják, hogy mindjárt összetörik [a picit].
Ettől jobban felnőtté váltál?
Igen, mindenképpen. Ha az ember egyszer felveszi a karikagyűrűt, és van egy kisbabája, akkor rögtön eszébe jut, hogy "Úristen, már 40 éves vagyok!"
Szúrtál el valamit a forgatáson?
Majdnem biztos, hogy igen. Van egy csomó nevetséges dolog: az ember bármelyik fantasy-ben majdnem végig nevetségesen néz ki, különösen, amikor harcjelenetet imitál, amikor igazából nem is harcjelenet az, amit csinál, mivel egy 13 évesek által is megnézhető besorolású filmet készítünk, és mert nem is szeretnek harcolni, és igazából egymás fejét próbálják letépni.
Szerettél egyáltalán valamit Edwardban?
Szerintem nagyszerű karakter. Az az idegesítő vele kapcsolatban, hogy a rajongók előítélete alapján ő egy tökéletes fickó, de akárhányszor olvasom el a könyvet, nekem egyáltalán nem tűnik tökéletesnek. Meg akartam mutatni a hibáit, de amikor jöttem a tudatalatti ötleteimmel, mindenhonnan azt hallottam, hogy "Nem, neki tökéletesnek kell lennie!" De az ember nem tud tökéletesen játszani. Valaki tökéletes lehet rengeteg hibával is, így aztán beleragadtam ebbe a mókuskerékbe. De ezt érdekes volt eljátszani, mert a Hajnalhasadásban sokszor nem tetszett, ahogyan Edward viselkedett, de jó volt úgy eljátszani ezeket, hogy közben azt gondoltam: "Óóó, ezt nem így kellene!"
Tudnál erre példát mondani?
Szerintem a végén nagyon önző lesz, és az érzelmei uralkodnak felette. Szívére hallgat az esze helyett, ami által épp az ellentéte annak, amit a többi filmben csinált. Mindig megpróbál előre tervezni, de egyre lobbanékonyabb lesz, és nem érzi magát folyamatosan bűnösnek. Úgy érzi sérelem érte, amikor egyáltalán nem is sértették meg.
Miben hasonlítasz Edwardra, és mi az, amiben különböztök?
Én is mindig minden miatt bűnösnek érzem magam, ebben eléggé hasonlítok Edwardra. És nem is tudom, ő mindig azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, és hogy mindig tudja, mi fog következni, én viszont soha nem érzem úgy, hogy tudnám, mi következik, és hogy helyesen cselekednék.
Bánod, hogy annak ellenére, hogy ezáltal más szerepeket is megszereztél, néha reflektorfényben vagy?
Úgy gondolom, igen. Szerintem mindenkinek van oka panaszkodni, függetlenül attól, milyen az élete, de a jó dolgok egyértelműen felülmúlják a rosszakat. De az idegesítő például, hogy meg kell próbálni megkeresni azt, ahol az ember élni tud, mert a szó szoros értelmében úgy gondolkodok, mint egy szökésben lévő ember, vagy mint egy CIA titkosügynök, vagy valami ilyesmi, mert valóban aggódnom kell amiatt, hogy kémkednek utánam. Ha házat keresek, végig kell gondolnom, hogy "Milyen az utca parkolási szempontból? Belátnak? Nem akarom, hogy a házam előtt parkoljanak!" Nem tarthatok takarítót, és amiatt kell izgulnom, hogy ha vendégeim vannak, később nem szólják-e el magukat valahol, hogy hol lakok. Őrület.
Szerinted ez átmeneti állapot? Meg fog ez változni, ha lementek a filmek?
Nem tudom. Úgy gondolom, hogy nyilván jó, ha az emberek izgatottak emiatt. De ez csak a pletykamagazinoknak és a paparazziknak jó. Arra késztet embereket, hogy pénzért leskelődjenek. Remélhetőleg ez a Világ Legnagyobb Híre majd elpusztítja ezt az egész kultúrát.
Amiatt, hogy Edward olyan komoly, nem nagyon látjuk sokat nevetni vagy mosolyogni. Milyen szerepeket kínál most neked Hollywood? Nem szeretnél vígjátékban szerepelni?
Szerintem az ajánlatok tényleg csak azon múlnak, hogy milyen közönségre számítanak egy filmmel kapcsolatban. Az nem számít, ki vagy. Az emberek azt hiszik, hogy "Óó, ő majd behozza a tinilányokat [a moziba]!" Bár az Alkonyat-filmek rajongóinak többsége idősebb, az emberek mégis azt gondolják, hogy fiatal lányokról van szó, mivel ők azok, akik ott vannak a premiereken, meg ilyenek. De nem tudom, az emberek egyszerűen azt feltételezik, hogy a nőket vonzom be a moziba, ezért olyan szerepeket ajánlanak, amelyben én lennék a romantikus hős, amit nem hiszem, hogy olyan különösen jól el tudok játszani. Az Alkonyat előtt sem gondoltam, hogy meg tudom csinálni, és még mindig nem így látom magam.
Inkább akciófilmben szeretnél szerepelni?
Ez furcsa, mert van egy olyan felfogás, amely szerint olyan, mintha minden egyes fiatal színésznek, aki történetesen egy nagy filmben szerepelt, annak aztán valami harcolós filmben kell szerepelnie azután. Ez egyszerűen egy nyilvánvaló választás. Szerintem ez a sporttal van kapcsolatban: ha az ember iskolában sportolt, és fickó, aki aztán színész lesz, akkor ezeket a filmekben kell szerepelnie. Én gyűlöltem a csapatsportokat, úgyhogy már az elképzelés is, hogy három hónapon keresztül egy csapat fickóval lógjak együtt, ez olyan... nem [nekem való]!
Még mindig zenélsz?
Igen, még mindig sok számot írok. Szeretnék újra kis koncerteket adni, de olyan furán hatna, nem tudom. A legjobb dolog a zenéléssel kapcsolatban az, hogy bemész, az emberek pedig ott ülnek, és várják, hogy történjen valami, míg most, ha bemegyek egy helyiségbe, az embereknek vagy túl nagy elvárásaik vannak vagy utálni akarnak. Amint belépsz, érzed az energiát, úgyhogy ez valamiképp ha az előadásra, ami nem teszi túl élvezetessé.
Amikor fiatalabb voltál, volt olyan színész akiért úgy megőrültél, mint ahogy most érted őrülnek meg a tinédzserek?
Hmmm. Mielőtt színész szerettem volna lenni, nagy megszállottja voltam Jack Nicholsonnak. Soha nem is gondoltam rá, hogy színész leszek, de megnéztem a filmjeit és a szó szoros értelmében utánoztam az öltözködését. Megvettem a filmjeit, de soha nem ehhez kötődött, hogy színész akartam lenni.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése