Jackson Rathbone Movieline interjú

Jackson Rathbone azt mondja, jól érezte magát Jasper bőrében az Alkonyat filmek során, annak ellenére, hogy karakterének csöndes, zárkózott természete szöges ellentétben áll a színész személyiségével, aki egy Los Angeles-i funk rock banda, a 100Monkeys frontembereként együttesével ebben a hónapban indul első európai koncertkörútjára. Rathbone, aki az Alkonyat: Hajnalhasadás sajtótájékoztatójának két interjúja között a gitárját pengeti, arról beszélgetett a Movieline riporterével, hogyan egyensúlyozik a film és a zene között, hogyan hat az Alkonyat a zenében elért sikereire, és hogy merre indul majd tovább a Hajnalhasadás 2. részének jövő évi bemutatója után. 

Melyik az igazi számodra, ha a filmezésről és a zenéről van szó? Fel tudnád adni valamelyiket, csak hogy a másikra koncentrálhass?

Egyik művészeti ágtól sem tudnék elszakadni egy másik kedvéért. Művészet mindenek felett, szerencsés vagyok, hogy olyan fiatalon elköteleződtem valami mellett, ami az egész életemet végigkíséri. A szenvedély véleményem szerint az egyik legmeghatározóbb jellemzőnk az életünk során.

És milyen érzés ellenséget játszani, akit állandóan úgy kell lefogni, hogy meg ne ölje Bellát?

Egyértelműen ezt szeretem Jasperben a legjobban. Ösztönei ellen harcol, hogy megőrizze magában az emberség utolsó szikráját. Ez az, amit nagyon bírok ebben a vámpírcsapatban és abban a történetben, amit Stephenie Meyer megalkotott az Alkonyat sorozat során. Szerintem ez az, ami megfogja az embereket. Életünk minden egyes napján kísértésnek vagyunk kitéve, és nagyon jó, hogy végre olyan hősöket találunk, akik ellenállnak a kísértésnek. A Hajnalhasadás 1. részében Edward és Bella összeházasodnak, és addig vártak. Vártak addig, ember, ez nagyon klassz! Örülök neki, hogy van egy ilyen történet, mert ez már kiveszett a civilizációból. Szerintem itt az ideje, hogy végre több szerelemben részesüljünk, a vágyat pedig magunk mögött hagyjuk. Az emberek szeretik látni a jót, szeretik tudni, milyen sok jóság van a földön, hány jó ember van közöttünk. Úgy vélem, beleverték a fejünkbe, hogy gonoszok vagyunk, hogy olyan teremtmények vagyunk, akik megadjuk magunkat a bűnnek és a kísértésnek, és ez szerintem rossz dolog. Valami hihetetlen fény ragyog bennünk és az emberek néha megpróbálják ezt megmutatni másoknak, és igazán jó látni, amikor erre lehetőség adódik.

Valószínűleg jobb lenne számodra, ha egy összetettebb karaktert alakíthatnál.
Én élvezem. Mindig is karakteres szerepeket játszottam. Mindig karakterszínész voltam. Így amikor megkaptam Jasper szerepét, azt mondtam, 'Óóó, ez tök jó!' Elkezdtem egy nagyon-nagyon higgadt figurát alakítani, aki nyugodt és megfontolt és megpróbál ellenállni az ösztöneiből fakadó kísértésnek. Én egy nagyon laza, könnyed fickó vagyok, úgyhogy nagyon izgalmas volt egy ilyen nyársat nyelt karaktert alakítani, amilyen Jasper.

Olykor nehéz lehet egy együttesnek az első európai turnésorozat, de hogy gondolod, az Alkonyat által nyert elismerésed segít ezen?
Az évek során azt tapasztaltuk, hogy az Alkonyat segített, de egyben akadályozott is minket. Néhányakat zavar az, hogy színész és zenész is vagyok egyben, nem beszélve arról, hogy egy olyan filmben szerepelek, amely széles körben ismert a nők között és fiatalabb életérzést sugároz. A mi zenénk azonban nem az a fajta zene, amit megtalálhat az ember az Alkonyat filmzenei albumán. Mi nagyon eklektikus zenét játszunk, számaink a haláltól az ördögig vagy a piálásig sok mindenről szólnak, és éneklünk részeg himnuszokat is. Mint az őrültek rohangálunk fel alá a színpadon. Mindannyian váltogatjuk a hangszereinket. Igazából olyanok vagyunk, mint egy rekedt karneváli fellépőbanda, úgyhogy izgatottan várom, hogy mindezt Európába vihessük.
Nem tudom pontosan, milyen odaát egy élő koncertshow. De az európai rajongóktól mindenesetre pozitívak a visszajelzések. Sokan közülük átrepültek az Államokba, hogy láthassanak minket, mi pedig szeretnénk viszonozni ezt a szívességet. Mi tényleg szeretnénk odamenni, és megmutatni magunkat azoknak az embereknek, akik [itt] nem láthatnak minket. Annak pedig, hogy erre ilyen sokat kellett várni az az, hogy nagyon nehéz önálló együttesnek lenni.

Van valami, ami miatt várod már, hogy vége legyen az Alkonyat-sorozatnak, vagy valami, amit megtehetsz majd, amire előtte nem volt lehetőséged?
Időt próbálok majd szakítani arra, hogy rendezzek. Van egy rövidfilm, amit én írtam, és ami nagyon fontos számomra. Egy sötét vígjáték, ami az én életemnek világnézeti meggyőződésén alapszik... Igazán szeretem a filmeket, és 13-14 éves korom óta folyton átlógtam a haverokhoz, mert a szüleim nem nagyon engedtek minket. George A. Romero zombie filmjeiből egy doboznyit az ágyam alatt rejtegetettem 15 éves koromban, mert a szüleim [ha tudták volna,] azt mondták volna, hogy ez valami ördögi dolog, és kidobták volna őket.

Dolgoztál már valakivel, akit az Alkonyat kapcsán ismertél meg más projekten is, vagy tervezel-e hasonlót?
Reménykedek benne, szeretem az együttműködést. Szeretek más művészekkel/előadókkal együtt dolgozni, gondolom, ezért olyan fontos dolog a film az életemben. Ezért szeretnék rendezni is. Ez egy nagyon fontos együttműködés, és az ember rendezőként maga irányíthatja ezt a kapcsolatot. Én bármiben szívesen veszek részt, olyan vagyok, aki a szívére hallgat, úgyhogy azt hiszem ezt a személyiségvonásomat jól tudnám kamatoztatni a rendezés során is.

Vannak olyan szokások, amiket azoktól a rendezőktől vettél át, akikkel együtt dolgoztál?
Egyértelműen. Pályafutásom során mindvégig arra törekedtem, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem a lakókocsimban, helyette inkább a forgatáson figyeltem a többiek munkáját. Fantasztikus, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, milyen sok munkával jár a filmkészítés. Ha mindenki tudná, mennyi munkát fektetnek egy film elkészítésébe, szerintem mindenki ott maradna a stáblista végéig és véresre tapsolnák a tenyerüket. Annyi sok különböző művész és rengeteg különböző részleg foglalkozik azzal, hogy létrehozzanak egy filmet. Ez igazán elbűvölő.

Szereted azt, hogy a színpadon az együtteseddel azonnal átélheted a jól végzett munka örömét?
Azt, hogy az együttesemmel azonnal láthatjuk a munkánk eredményét, pótolja az, amikor kreatívkodásra használhatom az agyamat. Ezért nem tudok választani a színészet és a zene, a rendezés és a produceri munka és a művészet egyéb ágai között. Szeretem a fotózást és a költészetet is. Ezek mozgatnak.

Forrás