Loosies ismertető

A zsebtolvajról szóló mozi nem lesz az év legjövedelmezőbb független filmje, azonban jó érzéseket kelt az emberben.

Ahogy az már a független filmeknél lenni szokott, nem nagyon lelkesedtem a Loosies című filmért és annak író-főszereplőjéért, Peter Facinelliért, a jóképű, karizmatikus színészért sem, akinek Alkonyatban és a Jackie nővérben látott munkája láttán nem vártam kimagasló teljesítményt itt sem. A karaktert, akit magának talált ki, Bobbynak hívják, és New Yorki zsebtolvajként éli életét, miközben úgy tesz, mintha Wall Street-i bróker volna. Elbűvölő és jópofa, anyukája megözvegyült, úgyhogy Bobbynak kell gondoskodni arról, hogy saját jövedelméből még anyukának is biztosítson valamennyit, amiből az anyuka kiélheti a templomi bingó iránt érzett súlyos játékszenvedélyét. Bobby hatalmas hibát követ el, amikor ellopja egy kemény zsaru (Michael Madsen) jelvényét, ezzel emberének, - aki lopott áruját továbbadja (Vincent Gallo) - is bajt hoz a fejére. Hogy a kavar még nagyobb legyen, Bobby megtudja, hogy ex-barátnője, Lucy (Jaimie Alexander) tőle vár gyereket. Két világ csap össze, mint a dodzsemek a vidámparkban, Bobby mozgó célponttá válik a nagyvárosban, ahol korábban nyugodtan élvezhette inkognitóját. Hosszas önvizsgálat után úgy dönt, hogy eljött az ideje, hogy átgondolja, milyen hibákat követett el, és hogy felnőtt módjára vállalja ezekért a felelősséget. Mire váratlanul beleszeret Lucybe, és fellelkesül a gondolattól, hogy apa lesz, példátlan helyzetben találja magát, mivel rájön, hogy ő tulajdonképpen egy törvényen kívüli, akit minden irányból ökölcsapások fenyegetnek. Bobby sokkal tartozik egy kegyetlen uzsorásnak, akiből Mr. Gallo alakításában csak úgy sugárzik a gonosz élvezet, amivel halálos fenyegetésként tornyosodik Bobby fölé, akinek apja szerencsejáték adósságát kellene visszafizetnie. Ő pedig ki akar [ebből] törni. De előbb még meg kell csinálnia egy utolsó rablást, amely talán elég pénzt biztosít ahhoz, hogy azután nyugodtan élhesse életét.

A Loosies annak a cigarettának a márkája, amelyet az azonos nevű bárban árulnak, ahol Lucy is dolgozik, azonban úgy tűnik nem sok minden az, amiről elmondható, hogy lúzerség lenne ebben a kis filmben, amelyet érdekes, szokatlan karakterek, energikus kameramozgás, és rövid, sokatmondó pillanatok jellemeznek, amelyek jól ábrázolják Bobby kapcsolatát az őt körülvevő világgal - egy kislány szemtanúja annak, amint egyszerre többeket is meglop, és ezt egy kacsintással jelzi is neki, máskor két cserkészfiúnak tanítja meg Bobby, hogyan kell kockát vetni. Mindez egy háromdimenziós képet mutat egy olyan kétségbeesett szerencsétlenről, aki megpróbálja teljesebbé tenni elveszetegett életét, aki fokozatosan rájön, hogy nem is sejtette, hogy van lelkiismerete, tisztessége. Mr. Facinelli jó színész, akinek jó referenciái vannak, mégsem sztár. És nagyon körültekintő író is, mint azt ezen debütáló filmjének forgatókönyve bizonyítja. A filmet Michael Corrente rendezte, aki hozzátett néhány saját vizuális effektet, mint például remek montázst készített Bobby zsebtolvajlási technikáinak bemutatására. A meglepő befejezés során, amikor ráborítja az asztalt ellenfeleire, Bobby nagyszerű szövetségesre talál anyja új szeretőjében, aki egy unalmas, középosztálybeli ékszerész, akit Carlnak hívnak, és akit Joe Pantoliano játszik kifinomult eleganciával. 

A film nem nagy szám, de elég jó ahhoz, hogy az ember figyelmét fenntartsa, és elnyerje szeretetét - egy apró kis színfolt napjaink zsúfolt mozis programjában.

Forrás