Nos, hoztam nektek egy régebbi interjút Rob-al, ami főként a Remember Me-vel kapcsolatos, de beszélnek a hírnévről, és a BD-ről is.
Ui.: Rájöttem hogy nagyon nem szeretek Rob-al készült interjúkat fordítani, mert egyszerűen olyan érthetetlenül fogalmaz hogy az valami hihetetlen. :D
Q: Mi késztetett arra, hogy igent mondj a Remember Me-re; jelenleg olyan pozícióban vagy, hogy igent vagy nemet mondhatsz egy rendezőnek, vagy te választod ki hogy melyikben szeretnél szerepelni?
R: Valahogy így. Kapsz bizonyos ajánlatokat meg ilyesmi, de ez még a Twilight előtt volt; elolvastam a forgatókönyvet és szerettem volna csinálni más munkát is mielőtt kijön a Twilight. Igazából eggyel sem végeztem, de ez volt az egyik amit elolvastam. Szóval ez, olyan mint általában minden egyedülálló fiatal srác, aki gyakran bunkó szerepet tölt be. De Tyler nem egy nyilvánvaló helyről jött, és nem végzi egy nyilvánvaló helyen sem, úgyhogy sokkal többet kell rajta dolgozni, és többet tud így adni, ezáltal tud több lenni egy karakter darabkánál. Vannak bizonyos dolgok az általános filmekkel kapcsolatban, ahol meg kell tenned egyes dolgokat és bizonyos módon előadnod és nincs igazán értelme. Azt hiszem, ez az amiért kicsit furcsa lehet ez a film ebben a tekintetben, nem igazán illik ahhoz, amit elvárnál egy ilyen drámától.
Q: A Remember Me-vel kapcsolatban, voltak olyan szempontok a karakteredben amik esetleg hasonlítottak rád? Ő egy srác, aki szereti a saját dolgait tenni..
R: Igen, sok szempontból, már a kezdetektől láttam, hogy sokban hasonlít rám, valahogy próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy még több legyen ez a hasonlóság, aztán minél inkább átalakítottam, annál inkább egy kitalált karakterré vált.. De egyébként igen, azt mondom, hogy volt egy pillanat, ahol azt hittem vége a kamaszkornak, ahol azt hiszed, hogy sokkal nagyobb egyéniségnek kell lenned és mindenre rá akartad pecsételni a személyiségedet. Úgy értem, eléred a 20-as éveid és elfogadod, hogy a világ része vagy, és hogy nem akarhatsz mindig elhajtani mindent magadtól, és én valahogy így voltam amikor a húszas éveim elején jártam.
Q: Valaha kiállnál magadért, ahol a hatósággal kellene megküzdened,
akárcsak a karakterednek?
R: Tudom, ez az egyik fő dolog, amit szerettem benne; vannak egyes dolgok, amelyek olyanok, mint az én elképzelt jeleneteim. Ez elég kielégítő volt, hogy még akkor is harcol. Ez volt mindenhol a forgatókönyvben, azt mondta úgy harcol, mint egy pitbull, és én meg "Igen, szeretnék úgy harcolni, mint egy pitbull!"
Q: Tartottál Pierce Brosnan-tól a való életben?
R: Elmentem vacsorázni vele, hogy találkozhassunk, mielőtt elkezdtük volna a forgatást, és ő egy igazán remek fickó. Kedves és mindig pontosan ugyanúgy néz ki. Remek tartása van. Csinált egy vicces dolgot, amikor mentünk ki az étteremből, mindenki őt bámulta, tudod, ez egy Francia étterem, tele van ilyen idősebb bankár típusú emberekkel és nyilvánvalóan fogalmuk sem volt róla hogy ki vagyok, de ők csak nézték őt én ezen egy kicsit viccelődtem, erre ő odament az asztalukhoz és bemutatkozott nekik az asztalnál és te csak annyit láttál, hogy mindenki nagyon kedveli őt- nem tudom mit mondhatott nekik. Aztán bemutatott engem is, mint a fiát. (nevet)
Q: Más érzés volt ez a szerep a többi szerephez képest, amiket eddig játszottál?
R: Igen, egyértelműen, bizonyos dolgokkal kapcsolatban; sokkal többet improvizálhatsz, főleg összehasonlítva a Twilight filmekkel. A Twilight filmek lényege az, hogy több benne az akadály, mint amennyit meg tudsz csinálni, ellentétben Tyler-el, valahogy, ez az első alkalom, hogy olyasvalakit játszottam, aki csak egy egyszerű srác, elképzelések nélküli, időszaki rész nélküli vagy néhány társadalmi elégtelenség nélkül. Ő szó szerint csak egy normális srác, különös akadályok nélkül, és ez vicces…
Q: Hogyan álltál Tyler és Caroline kapcsolatával, ők azok akiknek szükségük van egymásra, vagy nem?
R: Igen, de ez olyan, mintha ő ugyanabban az időben egy kulcs lenne vagy valami ilyesmi. Ez nem olyan, hogy találkoznak és akkor minden megváltozik az életükben vagy valami ilyesmi. Nem azt mondja, hogy az emberek élete teljesen megváltozik, hanem hogy csak néhány nap van a boldogságra, vagy csak néhány perc, szó szerint felforgatja az egész életedet, és neked tisztában kell lenned vele és jobban át kell látnod a dolgokat.
Q: Mikor fogod forgatni az utolsó Twilight filmet?
R: Azt hiszem az év végéig be kell fejeznem a Breaking Dawn-t, de nem tudom biztosan hogy mikor.
Q: Melyik a legjobb álcád, hogy nyugodtan végig sétálhass az Oxford Street-en?
R: Köröm rágás, az eléggé jól bevált! Tulajdonképpen, a HMV-ben voltam az Oxford Streeten Karácsony este ajándékokat vásárolni és nem egy ember vett észre. És ott voltak azok a plakátok [ Twilight és New Moon ] mindenhol! Már évek óta nem csináltam ilyet, és azt hiszem, az emberek egyszerűen nem annyira figyelnek rám Londonban.
Q: Hogyan birkózol meg a hírnévvel?
R: Csak próbálok tovább dolgozni. 10 évvel ezelőtt, Leonardo DiCaprio mindig azt mondta hogy képes elszakadni mindentől, de ma már nem hiszem hogy ezt meg tudod tenni. Szerintem szükség van arra, hogy egy időben kihasználd és emellett irányítsd a karrieredet is, főleg egy olyan dologgal, mint a Twilight, ami szó szerint olyan, mint egy hatalmas univerzum...
Q: Ez teher számodra, de egyúttal ajtókat is megnyit előtted?
R: Egyes ajtókat kinyit és másokat bezár, mint minden más. Mondhatod "Oh ha még mindig ismeretlen lennék, akkor senki sem bírálhatna engem, de ugyanakkor le sem szarnának (nevet). Ez egy furcsa kis egyensúly. A legtöbb alkalommal csak találgatsz, hogy mit is kellene tenned, tehát csak csinálom ami a forgatókönyvben van, úgy ahogy jónak érzem.
Q: A Twilight rajongók megnehezítették a Remember Me forgatását New Yorkban?
R: Ez a rajongói helyzet, teljesen őszintén, szeretni valóak voltak. Nagyon jól reagáltak, ha az emberek megkérték őket hogy - " Kérlek menjetek és várjatok ott" vagy valami, még akkor is amikor rengetegen voltak, de a paparazzik hihetetlenek. Olyanok voltak, mint a sakálok.
Q: Azt mondtad te sosem hívnál randira egy lányt úgy, mint Tyler teszi. Sokkal nehezebb most, hogy híres vagy?
R: Igen, gondolom. Én most sokkal megfontoltabb vagyok, mert nem engedhetem meg hogy hibázzak. Eléggé félsz a sikertől is, szóval te csak valahogy, tudod, akárhogy nézzük is ..
Q: Miben változtak a dolgok veled kapcsolatban a siker miatt?
R: Főként Amerikában változtak a dolgok. Mindig azt gondoltam, hogy ez olyan lesz, mint itt. Tavaly karácsonykor kijöttem és valahogy... minden olyan visszafogott volt és úgy gondoltam, hogy most már olyan lesz, mint Londonban, de nem igazán lett. Mi emberek egyszerűen csak nem ugyanazokat a dolgokat keressük, de Amerikában azt hiszem ez máshogy van.
