Kellan Lutz WetPaint interjú

Most már hivatalos: Kellan háromszoros fenyegetést jelent. Mintha nem lenne színészként és modellként így is elég elfoglalt, most még egy szerepet magára vállalt: divattervező lett. Közreműködött a Dylan George Abbot + Main 2012 tavaszi kollekciójának tervezésében, amelyet büszkén mutatott be múlt hétvégén [ööö annak már két hete is...] a Bloomingsdale-nél, a Long Island-i Garden City-ben. A Wetpaint Entertainment szerkesztőjével a ruhákkal kapcsolatos inspirációiról beszélgetett, és válaszolt jópár égető kérdésre is az Alkonyat: Hajnalhasadás 2. részével kapcsolatban is. 

Wetpaint: Mi késztetett arra, hogy divatkollekciót akarj tervezni?

Kellan: Mivel a modelliparban nőttem fel, mindig is közel álltam a divat világához. Amikor a Abbot Kinney & Main Street keresztutcájában laktam, mindenféle emberek vettek körül, különböző kutúrájú, stílusú, bőrszínű emberek, és meg akartam osztani ezt [az élményemet] másokkal is. Azt hiszem, azt is elmondhatom, hogy közelebb akartam vinni az otthonomat a Venice Beach-hez. 

Modell vagy, színészkedsz, most pedig tervezel is. Melyiket szereted a legjobban?

Modellként kezdtem, azután váltottam a színészetre, most pedig visszatértem a divat világához. Most nem tudnék egy kedvencet választani, de elmondhatom, hogy szeretek kreatívkodni, és különböző utakat találni, hogy kifejezzem magam.

Miben különbözik saját stílusod Emmett Cullenétől?

Tagadhatatlan, hogy vannak közös pontok Emmett Cullen stílusával. Ő a legsportosabb Cullen és hajlamos jó anyagú és kényelmes pólókat és pulóvereket hordani - amiket magam is szívesen viselek. 

A világ most látja majd először Kristen Stewart-ot vámpírként. Nem volt furcsa a forgatás vele, miután átalakult? Másképp játszott [mint azelőtt]?

Kristen fantasztikusan alakítja a vámpír szerepét! Már akkor is olyan sok életet lehelt a karakterbe, amikor emberként játszotta Bellát, és ez fokozódik, amikor Bella vámpírrá alakul. Látszott, hogy ő is épp annyira élvezi a vámpírszerepet, mint mi mindannyian! Igazán élveztem Emmett és Bella szkandermeccsének forgatását!

Ashley Greennel szerelemeseket alakítottok új filmedben, a Warrior's Heart-ban. Azok után, hogy éveken át a bátyját alakítottad, milyen érzés volt eljátszani a szerelmét?

A színészet már csak ilyen! Nagyon jó volt, hogy Ashleyvel játszhattunk szerelmespárt. Jó, ha az ember olyasvalakivel játszhat, akihez már közel került. Évek óta barátok vagyunk, olyan volt ez számunkra, mint egy kirándulás!

A Cullen család mely tagjaival tartod a kapcsolatot, amikor nincsenek sajtómegjelenések és premierek?

Megpróbálok mindenkivel találkozni és tartani a kapcsolatot. Természetesen az ember azokhoz kerül közelebb, akikel többet dolgozott, például a Cullen családdal. Remélem, hogy mindenkivel lesz még lehetőségem együtt dolgozni valamilyen módon vagy formában a jövőben.

Meg fogod nézni Az Éhezők Viadalát?

Szerettem a könyveket, tetszett az alapötlet és mindenki, aki részt vett benne. Szerepel pár barátom a filmben, és ismerek egy halom producert, úgyhogy mindenképpen megnézem. Klassznak tűnik!

Forrás

Peter Facinelli Loosies interjú

Új filmjét, a Loosies-t maga írta és gyártotta, mégis jobban ismerhetjük az Alkonyat sorozatból szigorú, komoly orvosként és Robert Pattinson [karakterének] apjaként - igen, az apjaként. Ami azt illeti, a vámpír világban minden megtörténhet. 

Az Eurweb riportere a filmmel kapcsolatban kérdezte.

MIÉRT PONT A ZSEBTOLVAJLÁS?

Nos, én itt nőttem fel, és New Yorknak olyan nagyszerű sajátságos jellege van. Egy klassz szerepet szerettem volna alakítani a filmben, mintegy New Yorknak szánt tizteletem jeléül. Ugyanakkor azonban maga a történet nagyon kedves és egyszerű. New York-ot szerettem volna a film hátterének, ez pedig kiélezte a hangulatát. Egy ilyen kontúros hátteret szerettem volna az amúgy szirupos történethez.

EZ MÉG AZ 'ALKONYAT' ELŐTT VOLT?
Igen, hét vagy nyolc évvel ezelőtt. Három hét alatt megírtam a filmet, aztán hét évig tartott, mire elkészültem vele. Hosszú utazás volt ez számomra, de még emlékszem arra, amikor lenn jártam a metróaluljáróban és felmerült bennem egy zsebtolvajos mozifilm ötlete. Arra gondoltam, hogy érdekes világ lenne, és elkezdtem agyon agyalni, milyen lehet egy ilyen fickó élete, miért kényszerül rá a zsebtolvajlásra, hogyan láthatja a világot, és hogy nem lenne-e vicces, ha még az édesanyjával lakna és ez adta a megoldást arra a kérdésre is, hogy miért zsebtolvajkodik. Rám nagy hatással voltak a 70-es évek mozifilmjei. Szeretem a 70-es évek moziját, és karaktereik mozgatórugóját. Szeretem a Paul Newman filmeket és a [Steve] McQueen filmeket, amikor ők ezeket a negatív hősöket játsszák, akik rosszak bár, az ember mégis nekik szurkol. 

MIÉRT ÉPP MICHAEL CORRENTE-T KÉRTED FEL RENDEZŐNEK?

Nos, Michales Corrente Rhode Island-ről származik, mégis nagyon érzékeny a keleti part iránt is. Volt egy film, amit szintén ő csinált, a Brooklyn törvényei, elmesélek egy nagyon vicces történetet ezzel kapcsolatban. Engem meghallgattak a Brooklyn törvényeire, amikor még úgy volt, hogy más fogja rendezni. Bementem, hogy meghallgassanak egy olyan szerepre, amely során egy kölyköt kellett volna eljátszani, aki a Queensben nőtt fel a 80-as években. Mire én, "Én a Queens-ben nőttem fel a 80-as években. Tökéletes lennék a szerepre." Szóval bementem, meghallgattak, majd felhívtam az ügynökömet, hogy 'Milyen voltam?'. Erre ő: 'Azt mondták, nem hiszik, hogy alkalmas vagy rá.' Mire én, 'Hogy ne lennék rá alkalmas? Hisz abban a világban éltem!' Úgyhogy kirúgtak, aztán a film el sem készült, majd pár év múlva Michael Corrente kapta meg a rendezés jogát, és gyakorlatilag megkapta az előző meghallgatás teljes anyagát az előző rendezőtől, és amikor meglátta az én meghallgatásomat, azt mondta, 'Ez a srác tökéletes'. Szóval ez is jól mutatja, hogy mennyire szubjektív dolog ez a színészet, hiszen az, amire az egyik rendező azt mondja, hogy "Teljesen rossz", a másik meg ugyanarra az anyagra mondhatja azt, hogy "Ez a srác alkalmas egyedül a szerepre."

A LOOSIES ALAPJÁN NYUGODTAN ÁLLÍTHATJUK, HOGY MINDEN MEGVÁLTOZOTT FÉRFI HÁTTERÉBEN EGY NŐ ÁLL?

Óó, igen, mindenképpen, ebben a filmben ez határozottan így történik. Bobbynak van egy bizonyos elképzelése arról, hogy ki is ő, és az a kép összeomlik. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha van egy jó nő melletted, akkor, ha belenézel a tükörbe, meglátod az igazságot. Úgyhogy ő lesz a tükör, ami megmutatja neki [Bobbynak] az igazat azzal kapcsolatban, hogy helyesen cselekszik-e. Hiszen megpróbálja megóvni az anyukáját. Megpróbálja visszafizetni apja adósságát. Anyukájának szüksége van rá. Igen, innen-onnan ellop néhány dollárt, de senki nem megy úgy haza miatta, hogy betörtek hozzá. Szóval megtalálja a módját, hogy kifogást találjon azokra a dolgokra, amiket rosszul csinál, amikor pedig a nő felmutatja neki a tükröt, akkor jön rá, hogy igen, ez így valóban nem helyes. 

AMELLETT, HOGY A VÁMPÍROK NAGYON NÉPSZERŰEK, MIT TANULTÁL ABBÓL AZ ÉLMÉNYBŐL?

Annyi különböző karaktert alakítottam már, és ez egy újabb volt a sorban. Valami teljesen más volt, mint amiket előtte csináltam. Ez vonzott benne színészként. Azt gondoltam, "Oké, ez egy olyan világ, amelyet még nem fedeztem fel.", tetszett a karakter, és nem játszottam ilyet előtte. Szóval nagyon kíváncsivá tett az a világ. Kedvelem Catherine Hardwick-et és úgy éreztem, "Szívesen dolgoznék vele. Tehetséges filmes." Mégis azt gondolom, leginkább a hatalmas rajongói bázisa volt az, ami megfogott. Színészként az ember megy és teszi a dolgát, és nem tudja, kik fogják megnézni. Úgy értem, lehet hogy csak 5 ember fogja látni, lehet, hogy 10 millió. Valahogy nem az emberen múlik az, hogy egy film sikeres lesz-e vagy sem. Ez a film, az Alkonyat sikeres volt, és megnyitotta a karrierem útjait egy egész rajongótábor előtt, akik hirtelen megláttak és azt mondták, "Nekem tetszik ez a színész", és visszamentek, megnéztek mindent, amit azelőtt csináltam.

A HARRY POTTER SZEREPLŐGÁRDÁJA SOKAT BESZÉLT ARRÓL, MENNYIRE HIÁNYOZTAK EGYMÁSNAK, AMIKOR AZ EGÉSZ VÉGET ÉRT. AZ ALKONYAT STÁBJÁNAK TAGJAI MÉG NEM ÉRZIK EZT?

Nem hinném, hogy már éreznénk, hiszen még egy film bemutatás előtt áll. Úgyhogy szerintem jövő novemberben még együtt csináljuk a sajtótájékoztatóját. Úgy értem, még mindig beszélünk róla az interjúkban, mivel még folyamatban van a dolog. Úgyhogy, habár befejeztük a forgatást magát, én nagyon boldognak érzem magam, hogy az véget ért. Most már csak az a dolgom, hogy magam is hátradőljek, és ugyanúgy élvezzem ezt az egészet, mint a rajongók.

Forrás

Kellan interjú 2008-ból

Az interjú nem sokkal az Alkonyat első filmjének megjelenése előtt, 2008. novemberének elején látott napvilágot, úgyhogy az akkori Kellan-látásmóddal ismerkedhetünk most. És mivel akkoriban még nem igazán volt elterjedt a jelenség kis hazánkban, gyanítom, hogy nem nagyon olvastuk még az itteni interjút. Picit megvágtam az anyagot, alapvetően a Generation Kill-el és az afrikai élményekkel kapcsolatos anyagok kerültek ki, az Alkonyatosak javára.

Nem idegtépőbb most a helyzet, hogy hamarosan megjelenik a film, mint mondjuk három hónappal ezelőtt, amikor elkezdték rá felhívni a figyelmet?

Kellan: Számomra nem idegtépő, mert én mindent nagyon élvezek. Mint például itt a mai nap is, jó buli, minden, amit csak csinálunk.

Őrült vagy!

Kellan: Nézd, én újra csak azt mondom, hogy ez számomra csak egyfajta hobbi, én nem érzem úgy, mintha dolgoznék. Fiatalabb koromban soha nem akartam színész lenni!

Még mindig úgy gondolsz rá, mint hobbira?

Kellan: Igen, én imádom ezt az egészet. Még soha nem forgattam olyan filmet, ami körül ekkora lett volna a felhajtás, mint például ezek a sajtótájékoztatók, meg minden. Jó buli, de határozottan érzem az utóbbi időben, hogy egyre zsúfoltabb a program a film megjelenésének közeledtével. Így aztán rengeteg interjún és fotózáson vettünk részt, én pedig szeretem a fotózásokat, szeretem - tudod - ezeket az interjúkat, meg ilyenek, de azért jól fog jönni egy kis szünet, ha megjelenik a film. 

Nem érzed túl tolakodónak ezt az egészet? Nem érezd úgy, hogy mindenki túl sokat akar tudni az életedről? Vagy addig még nem jutott el a dolog?

Kellan: Annyi mindent szeretek az életben, és ez publikus. Néha elmegyek a helyi gimibe focimeccsre - egyszerűen szeretem a focit, szeretek olcsó hot-dogot kajálni - de most már egyre durvább a helyzet, mert ha elmegyek egy focimeccsre, semmit nem látok a játékból, mert folyamatosan cipőket, táskákat meg mindenféléket írogatok alá. Úgyhogy igen, határozottan, nagyon határozottan nő az őrület.

De a jó dolgokkal együtt járnak a rosszak is.

Kellan: Pontosan, és ezért vagyunk mi itt. De most már megértem, mit érez sok színész. Nem is tudom, de én nem akarok Britney Spears vagy Lindsey Lohan helyében lenni, hiszen ők egy kávét sem ihatnak meg anélkül, hogy ne fotóznák őket folyamatosan. Azt nem bánom, ha írnak rólam az újságok, meg ilyenek. Az nem zavar. Sőt, ha benne vagyok [egy magazinban] az csak jó. De én is ember vagyok, és normálisan szeretném élni az életem.

Ez érthető. De azért tudod, hogyan kezeld, a helyzetet, ugye? [...]

Eljutottál már arra a pontra, hogy álcáznod kelljen magad, ha elmész egy focimeccsre?

Nos, hát szeretek sapkát hordani, úgyhogy ez nem nagy ügy. De azért szoktunk ezzel viccelődni a lakótársaimmal, mert van egy halom Halloween-parókánk, meg ilyenek. Ők meg mindig azt mondják, hogy "Vedd fel, vedd fel!" Úgyhogy talán a poén kedvéért is felvehetném őket. De még nem értem el arra a pontra, amikor úgy érzem, meg kell tennem. 

Talán majd egy hónappal az Alkonyat megjelenése után...

Kellan: Nem, nem nagyon hinném. Természetesen, ha kimegyek, megköszönöm a rajongóknak, hogy ott vannak, és ha valaki autogramot kér, de olyan megalázó, ha valaki megkér, hogy csináljunk egy közös képet. De ugyanakkor jó érzés is, és része a munkánknak.

Már azt is megszoktad, hogy vörösszőnyegen sétálj.
Kellan: Imádom. Mondjuk nyilván kétballábas vagyok, úgyhogy valószínűleg nem is jól csinálom.

[...]
Igaz, hogy Rob Pattinson bénán baseballozik?
Kellan: Ő minden sportos dologban ügyetlen. Nem tudja eldobni a labdát és futni. Vicces, mert vannak futós jeleneteink a filmben, és alig hiszem, mennyivel gyorsabb vagyok, mint ő. És mire én eljutottam oda, ahova kellett, visszafordultam, és láttam, amint próbál futni. Soha nem láttam még senkit, aki próbálkozik a futással. De ő meg másban tehetséges. Arra gondolok, hogy ő például tehetséges zenész, én meg ahhoz nem értek. Szóval míg én sportban vagyok jó, addig ő meg zenében tehetséges.

Milyen volt Catherine Hardwicke a forgatáson?
Kellan: Csodálatos. Afféle színész-irányító. Ő is csak úgy belecsöppent, és jól kijön velünk a forgatáson és azon kívül is, nem beszélve arról, hogy nagyon csinos is. Ami azért durva, vagyis nem az, csak épp az ellentéte annak, amit megszoktam máshol, amikor a rendező ül a székében a kamera mögött és nem keresi a színészek társaságát. Persze ők is mind zseniálisak a maguk módján, csak nem igazán tudják hogyan szóljanak a színészekhez és milyenek legyenek a társaságukban. Catherine mindig eljön velünk szórakozni, együtt bolondozik velünk. Igazi gyermeki lelke van.

Van olyan jelenet, amelyben benne voltál, de kivágták a filmből? Valami törölt jelenet?
Kellan: Fogalmam sincs, nem láttam még a filmet.
Hogyhogy nem láttad még a filmet?
Nos, számos oka van. Egyrészt mindig volt valami dolgom, amikor voltak a vetítések. Aztán meg azt mondtam, amikor szóba került, hogy "Én csak a premieren szeretném majd látni először, és szeretném érezni az emberekből áradó energiát, amikor látják az egyes jelenetet, illetve látják a filmet, és szeretnék része lenni ennek és egy nagy kalandnak felfogni". Mivel én úgy érzem, mi színészek annyi stábvetítést látunk, hogy mire eljutunk a premierre, úgy vagyunk vele, hogy "Egy héten belül már ötödjére látom a filmet". Úgyhogy igen, nagyjából ezek az okok, amiért nem láttam még.

Mennyire volt könnyű a Cullen családhoz kötődni?
Kellan: Igazán könnyen ment. Valójában egy korosztály vagyunk, elég érettek vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, kik vagyunk, én pedig már a stáb felével jóban voltam már azelőtt, hogy belekezdtünk volna a munkába. Például Ashley-t és Jacksont már nagyon rég ismerem. Úgyhogy nagyon klassz volt barátokkal együtt dolgozni, és tudod, megint csak azt mondom, hogy nem éreztem munkának. Csak szórakoztunk, és haverkodtunk. És velem és az összes többi színésszel együtt, mi mind nagyon hétköznapiak vagyunk. Egy olyan stáb, akik mind két lábbal állunk a földön. Senki nem játszik dívát. És senki nem nagyképű, tudod? Csak tesszük a dolgunkat, és nagyon élvezzük csinálni.

Mi a jó Emmett alakításában?
Kellan: Ő Emmett (nevet). Ő pont úgy éli az életét, mint én. Én is egy ilyen, vagy legalábbis megpóbálok ilyen gontalanul, stresszmentesen élni, és örülök annak, ha reggel felkelek, és jól aludtam az éjszaka. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen életet élhetek, hogy ilyen emberek vesznek körül és a családomnak is hálás vagyok. És tudod, jó dolog az élet, és egyszerűen olyan boldogan kellene élnünk, ahogy csak tudunk. Azt értem ezen, hogy olyan sok ember van, és például voltam Afrikában az egyik munka kapcsán, és láttam, milyen sivár ott az élet, és hogy nekünk itt Amerikában milyen jó dolgunk is van. És nagyon jó, hogy színész lehetek, és képes vagyok azt csinálni, amit csinálok. Úgyhogy hálásnak kellene lennünk azért, amink van, mert vannak olyanok, akiknek rosszabbul megy a soruk.

[...]

Több forgatókönyv kerül az utadba, mióta leforgattátok az Alkonyatot?
Kellan: Igen, bizonyos szempontból túl sok is. Igazából néha úgy érzem, folyamatosa forgatókönyveket olvasok. Olvastam sok jót is, de van pár, aminek utána kell járni, emiatt a válság miatt, rengeteg film van, amiket el kell olvasnom, és nyitott is lennék feléjük, részt veszek egy halom találkozón, meg is kapom a szerepet, majd kútba esik az egész.
A gazdasági helyzet miatt.
Kellan: Igen, a gazdasági helyzet miatt, hogy nincs rá anyagi keret, vagy már eleve kudarcba fullad az egész produkció. De ez túlzás, ahhoz képest, ami zajlik. Úgyhogy nem tudom. Nehéz, de határozottan sokat olvasok.

Azért ez egy jóféle probléma.
Kellan: Igen, csak közben én meg megőrülök, hogy kinn lehessek a szabad levegőn. Szeretek sokat olvasni, de...
Akkor vidd ki a forgatókönyvet a szabadba.
Kellan (nevetve): Azt teszem, de én nem tudok, nem tudom... de az olvasás időbe telik, és ha valamit el kell olvasnom, ehelyett mondjuk egy jó könyvet olvasnék, ami tényleg magával ragad, akkor olyan érzésem lesz, mintha dolgoznék. De azért élvezek mindent. Csak szívesebben sétáltatom mondjuk a kutyámat, de tényleg nem tudok egyszerre kutyát sétáltatni és olvasni.

Említettél egy különös rajongói találkozót, amely során kaptál egy ajándékkosarat. Ez egy speciális ajándékkosár volt, amit a rajongók állítottak össze az Alkonyat kedvéért?
Kellan: Igen. Annyira édesek voltak. Mindannyiunknak levélben fejezték ki elismerésüket, és hogy mennyire hálásak és hogy mennyire örülnek, hogy mi játsszuk [a szerepeket]. Tehát írtak nekünk - és ezekből a levelekből áradt a szeretet. Úgy gondolom, hogy igen, hozhattak volna egy doboz csokit is, vagy virágot, de az, hogy gyakorlatilag egy szívből szóló levéllel fejezték ki hálájukat, az nagyon klassz volt, és ezt mindannyiunknak címezték. Egy hatalmas mosodai kosár volt, tele buborékfújóval és mindenféle játékokkal, játékpisztolyokkal, édességgel, magazinokkal. Én meg azt gondoltam, hogy "Hűűű", és azt is, hogy "Ennek pont fordítva kellene lennie. Nekünk kellene titeket megajándékozni, srácok!"

Voltak más érdekes rajongói találkozók is?
Kellan: Rengeteg, rengeteg. És minden egyes nap, ha olyan szituációba kerülök, vagy ha elmegyek vásárolni, vagy elmegyek Plázába, vagy azzal jönnek oda, hogy "Jé, te vagy George a 90210-ből", vagy hogy "Te vagy Emmett az Alkonyatból!"És azért ez nehéz, amikor az ember varátokkal van, vagy ha egy adott időn belül be kell vásárolni, de azért mindig jól esik.

És senki nem rámenős, nem tépik le a ruháidat vagy bármi hasonló?
Nem, szó nincs ilyesmiről. Persze nyilván rengeteg idióta van, amin felhúzom magam, hogy milyen idióták. De azért jó buli.

[...]
Néztél már másik vámpír film forgatókönyvet? Nem próbálnak meg visszanyomni ugyanebbe a műfajba?
Kellan: Nem, mert nagyon válogatósak vagyunk, én és a csapatom. Nagyon utána járunk annak, amit szívesen elvállalnék. Én pedig harcolós szerepet keresek [na, ilyen lett az Aréna], meg valami olyasmit, mint a Rekviem egy álomért, valami igazán mocskosat [lehet, hogy annyira nem volt mocskos, de erről a Meskada ugrik be]. Úgyhogy az ilyen típusú forgatókönyvek olvasását erőltetjük, amiben tényleg szívesen részt vennék, szemben azzal, hogy mindenféle fajtát küldenek.

Forrás

Robert Pattinson Empire interjú

Most, hogy kicsit rám is rámtört a pihenés, és a szabadidő, ismét tudok kicsit hosszabb cikkeket is fordítani. Ezúttal a címben is jelzett Empire interjút hozom, amelynek fő témája a Hajnalhasadás:

A neve mára egyet jelent a sikítozó rajongók fogalmával, a kócos hajával és minden bizonnyal csillogó bőrével, hiszen Robert Pattinsonnak nem egyszerű kilépnie a[z általa alakított] vámpír Edward árnyékából. De ahogy nemrégiben megtudhattuk, mára megbékélt ezzel a szereppel, és már csak kicsit van zavarban amiatt, amit a rajongók Edwardban látnak. Hamarosan vámpír apukává válik, úgy viselkedik, mint egy titkos ügynök, és folyamatos bűntudata is van. Előfordulhatnak spoilerek azok számára, akik nem olvasták a könyvet.

Örülsz, hogy búcsút mondhatsz az Alkonyatnak? És hogy milyen hatással van kultúránkra?
Örülök, hogy továbbléphetek, de jó, hogy jól alakult a vége. Én úgy érzem, Edward karaktere nagyon merev volt az elején, de a Hajnalhasadásban mindennel kapcsolatban sokkal lazább lesz. Nyilván szinte lehetetlen, hogy ne így legyen, amikor kézben kell tartani egy kisbabát, Bella majdnem meghal, és mindez megtörténik vele. Ezt nem lehet ugyanúgy eljátszani, de ez jó volt. Jó volt, hogy ugyanazok az érveim és dolgaim voltak, mint Edwardnak, ez nagyon szokatlan volt. De hogy mivel járult volna hozzá a kultúrához? Nos, a legfontosabb, ami nyilvánvalóan a könyveknek köszönhető, de a filmek is sokat segítettek ebben, hogy újra rávettük a fiatalokat, hogy olvassanak. A Harry Potterrel kezdődött ez az egész, de bármi jó, ami ráveszi a gyerekeket arra, hogy olvassanak. Ha az ember elkezd olvasni egy sorozatot, akkor sok minden másba is belekezd. De ha a filmipar szempontjából nézzük, úgy gondolom, az Alkonyat bebizonyította, hogy a női nézőket bármire rá lehet venni, és ez működik.

És mi a helyzet a romantika megítélésével?
Itt egy meglehetősen hagyományos romantikáról van szó. A vámpírokkal kapcsolatos varázst mégse értettem meg soha. Úgy értem, hogy az emberek nagyon megszállottak, és nem tudom, miért. Ismerem a történetét [a vámpírirodalomnak], érdekesnek találom, hogy azt hiszik, ezek között vannak megtörtént események, mondjuk Romániában. Tetszik a mögötte rejlő összeesküvés-elmélet, de értem azt is, hogy a vámpírokat kedvelő emberek miért utálnak minket, amikor az Alkonyatot készítjük, és nem égünk el a napon, és hasonlók. Nem igazán kellett a vámpírok után kutatnom.

Milyen volt közvetlenül egymás után leforgatni a két filmet? Volt valami különbség érzésre a két rész között? 
Igen, nagyon hosszúnak éreztem a forgatást. Illetve az elején nagyobb volt a stressz, mint korábban. Aztán később még stresszesebb lett, amikor hirtelen rájöttünk, hogy mi valóban két filmet forgatunk. A végére még több lett a munka is, mint általában, pedig az elején úgy voltunk vele, hogy "Aáá, van még 8 hónapunk rá! Nem nagy ügy!"

És aztán kiderült, hogy sok lesz egy kicsit?
Nem kicsit, nagyon! Főleg, hogy amikor darabjaira szedjük, és egy nap egymástól 260 oldalra lévő jeleneteket is játszunk. Néha egy nap alatt kellett a két film között váltanunk, és a két film mentalitása teljesen különböző. Úgyhogy ez egy kicsit bonyolult volt.

Apa leszel a filmben. Felfedeztél magadban apai ösztönöket? Jól kijössz a gyerekekkel.
Azért nem minddel. Ha egy gyerek idegesítő, azzal nem tudok mit kezdeni. De a csecsemőket szeretem, szeretek velük forgatni jeleneteket. De sok ilyen is volt, úgyhogy ez jó volt. Ez annyira más, mint a korábbi Alkonyat filmek, mert a jelenetek forgatásakor az volt a fő probléma, hogy mi vámpírok vagyunk, akik nem csinálnak semmit, nem mocorgunk, nem tesszük zsebre a kezünket, nem moccanunk egyáltalán. Amikor egész nap nem kell csinálnod semmit, nagyon nehéz végiggondolnod, hogy "Hogy csináljam meg a jelenetet, ha csak állok egyhelyben?" De amint egy baba a képbe kerül, a probléma megoldódik. Hirtelen mindenki kilép a szabványok közül.

Kértél tanácsot, hogy hogyan alakíts apát?
Ha az embernek kezében van egy gyerek, minden ösztönösen adódik. Úgy értem, olyankor mindenki kétségbe esik, a férfiak különösen. A nők mind azonnal úgy érzik, hogy "Óóóó, mi pontosan tudjuk, mit hogyan kell csinálnunk", míg a férfiak végig azt gondolják, hogy mindjárt összetörik [a picit].

Ettől jobban felnőtté váltál?
Igen, mindenképpen. Ha az ember egyszer felveszi a karikagyűrűt, és van egy kisbabája, akkor rögtön eszébe jut, hogy "Úristen, már 40 éves vagyok!"

Szúrtál el valamit a forgatáson?
Majdnem biztos, hogy igen. Van egy csomó nevetséges dolog: az ember bármelyik fantasy-ben majdnem végig nevetségesen néz ki, különösen, amikor harcjelenetet imitál, amikor igazából nem is harcjelenet az, amit csinál, mivel egy 13 évesek által is megnézhető besorolású filmet készítünk, és mert nem is szeretnek harcolni, és igazából egymás fejét próbálják letépni.

Szerettél egyáltalán valamit Edwardban?
Szerintem nagyszerű karakter. Az az idegesítő vele kapcsolatban, hogy a rajongók előítélete alapján ő egy tökéletes fickó, de akárhányszor olvasom el a könyvet, nekem egyáltalán nem tűnik tökéletesnek. Meg akartam mutatni a hibáit, de amikor jöttem a tudatalatti ötleteimmel, mindenhonnan azt hallottam, hogy "Nem, neki tökéletesnek kell lennie!" De az ember nem tud tökéletesen játszani. Valaki tökéletes lehet rengeteg hibával is, így aztán beleragadtam ebbe a mókuskerékbe. De ezt érdekes volt eljátszani, mert a Hajnalhasadásban sokszor nem tetszett, ahogyan Edward viselkedett, de jó volt úgy eljátszani ezeket, hogy közben azt gondoltam: "Óóó, ezt nem így kellene!"

Tudnál erre példát mondani?
Szerintem a végén nagyon önző lesz, és az érzelmei uralkodnak felette. Szívére hallgat az esze helyett, ami által épp az ellentéte annak, amit a többi filmben csinált. Mindig megpróbál előre tervezni, de egyre lobbanékonyabb lesz, és nem érzi magát folyamatosan bűnösnek. Úgy érzi sérelem érte, amikor egyáltalán nem is sértették meg.

Miben hasonlítasz Edwardra, és mi az, amiben különböztök?
Én is mindig minden miatt bűnösnek érzem magam, ebben eléggé hasonlítok Edwardra. És nem is tudom, ő mindig azt hiszi, hogy helyesen cselekszik, és hogy mindig tudja, mi fog következni, én viszont soha nem érzem úgy, hogy tudnám, mi következik, és hogy helyesen cselekednék.

Bánod, hogy annak ellenére, hogy ezáltal más szerepeket is megszereztél, néha reflektorfényben vagy?
Úgy gondolom, igen. Szerintem mindenkinek van oka panaszkodni, függetlenül attól, milyen az élete, de a jó dolgok egyértelműen felülmúlják a rosszakat. De az idegesítő például, hogy meg kell próbálni megkeresni azt, ahol az ember élni tud, mert a szó szoros értelmében úgy gondolkodok, mint egy szökésben lévő ember, vagy mint egy CIA titkosügynök, vagy valami ilyesmi, mert valóban aggódnom kell amiatt, hogy kémkednek utánam. Ha házat keresek, végig kell gondolnom, hogy "Milyen az utca parkolási szempontból? Belátnak? Nem akarom, hogy a házam előtt parkoljanak!" Nem tarthatok takarítót, és amiatt kell izgulnom, hogy ha vendégeim vannak, később nem szólják-e el magukat valahol, hogy hol lakok. Őrület.

Szerinted ez átmeneti állapot? Meg fog ez változni, ha lementek a filmek?
Nem tudom. Úgy gondolom, hogy nyilván jó, ha az emberek izgatottak emiatt. De ez csak a pletykamagazinoknak és a paparazziknak jó. Arra késztet embereket, hogy pénzért leskelődjenek. Remélhetőleg ez a Világ Legnagyobb Híre majd elpusztítja ezt az egész kultúrát.

Amiatt, hogy Edward olyan komoly, nem nagyon látjuk sokat nevetni vagy mosolyogni. Milyen szerepeket kínál most neked Hollywood? Nem szeretnél vígjátékban szerepelni?
Szerintem az ajánlatok tényleg csak azon múlnak, hogy milyen közönségre számítanak egy filmmel kapcsolatban. Az nem számít, ki vagy. Az emberek azt hiszik, hogy "Óó, ő majd behozza a tinilányokat [a moziba]!" Bár az Alkonyat-filmek rajongóinak többsége idősebb, az emberek mégis azt gondolják, hogy fiatal lányokról van szó, mivel ők azok, akik ott vannak a premiereken, meg ilyenek. De nem tudom, az emberek egyszerűen azt feltételezik, hogy a nőket vonzom be a moziba, ezért olyan szerepeket ajánlanak, amelyben én lennék a romantikus hős, amit nem hiszem, hogy olyan különösen jól el tudok játszani. Az Alkonyat előtt sem gondoltam, hogy meg tudom csinálni, és még mindig nem így látom magam.

Inkább akciófilmben szeretnél szerepelni?
Ez furcsa, mert van egy olyan felfogás, amely szerint olyan, mintha minden egyes fiatal színésznek, aki történetesen egy nagy filmben szerepelt, annak aztán valami harcolós filmben kell szerepelnie azután. Ez egyszerűen egy nyilvánvaló választás. Szerintem ez a sporttal van kapcsolatban: ha az ember iskolában sportolt, és fickó, aki aztán színész lesz, akkor ezeket a filmekben kell szerepelnie. Én gyűlöltem a csapatsportokat, úgyhogy már az elképzelés is, hogy három hónapon keresztül egy csapat fickóval lógjak együtt, ez olyan... nem [nekem való]!

Még mindig zenélsz?
Igen, még mindig sok számot írok. Szeretnék újra kis koncerteket adni, de olyan furán hatna, nem tudom. A legjobb dolog a zenéléssel kapcsolatban az, hogy bemész, az emberek pedig ott ülnek, és várják, hogy történjen valami, míg most, ha bemegyek egy helyiségbe, az embereknek vagy túl nagy elvárásaik vannak vagy utálni akarnak. Amint belépsz, érzed az energiát, úgyhogy ez valamiképp ha az előadásra, ami nem teszi túl élvezetessé.

Amikor fiatalabb voltál, volt olyan színész akiért úgy megőrültél,  mint ahogy most érted őrülnek meg a tinédzserek?
Hmmm. Mielőtt színész szerettem volna lenni, nagy megszállottja voltam Jack Nicholsonnak. Soha nem is gondoltam rá, hogy színész leszek, de megnéztem a filmjeit és a szó szoros értelmében utánoztam az öltözködését. Megvettem a filmjeit, de soha nem ehhez kötődött, hogy színész akartam lenni.

Forrás

Kellan interjú a női kollekció bemutatója utánról

Kellan Lutz, a vámpírból lett divattervező nemrégiben a San Diegoi Nordstorm divatáruházban járt, hogy az Abbot ­ + Main nevében készült tavaszi divatkollekcióját bemutassa, és azért, hogy nagyrészt kamaszlányokból és azok szintén rajongó anyukáikból álló közönségének hosszú szárú fehér rózsákat osztogasson hatalmas ölelések kíséretében.

A Racked.com riportere az esemény után beszélgetett Kellannel a ruhatervezés kulisszatitkairól, de szóba került az is, miként hempergett Kellan Adam Levine barátnőjével és más érdekességek is.

Racked: Mi vett rá, hogy divatkollekció tervezésébe kezdj?

Kellan: Nos, 14 évesen kezdtem modellkedni, és nagyon megszerettem a dolgot. Sok mindent megtanultam a különböző márkákról, fotósokról és tervezőkről, amikor együtt dolgoztam velük. Aztán színész lettem, de szerettem volna tervezni is. Nagyjából ugyanazon időben. Danny [Guez] pedig (megveregeti Danny térdét) épp keresett valakit, aki új kollekciót tervez.

Danny Guez: Én terveztem a William Rast and People’s Liberation kollekcióját és én indítottam útjára a Dylan George márkát is 2008-ban. Aztán jött a válság. Vicces volt megpróbálni 200 dolláros farmereket eladni. Akkor úgy éreztem, inkább visszatérnék a gyökerekhez, és támogatnék egy jó hírű sztárt. A srácok igazán bírják Kellant a csajok meg szeretnének összejönni vele. Egy közös barátunk, aki nagy tisztelője Kellannek, megkérdezte, mit gondolok róla, én meg épp arra próbáltam rájönni, ki legyen egy márka arca, amikor beugrott, hogy „Jééé, ő fantasztikus fickó.” Aztán megbeszéltünk egy találkozót és azonnal az első napon legjobb barátok lettünk. (ránéz Kellanre) Mondhatom, hogy a legjobb barátok?

Kellan: Szeretők, szeretők. Bármit is akartál mondani.

Racked: Kellan, mennyire folysz bele a tervezésbe?

Kellan: Mindenben részt veszek. Nem akarok azon hírességek közé tartozni, akik csak a nevüket adják valamihez. Úgyhogy mondtam Danny-nek, hogy „Nézd, ha belekezdünk ebbe, akkor én nem csak az arcomat akarom adni hozzá, hanem szeretnék alkotni valamit, amire büszke lehetek, még akkor is, ha esetleg megbukik a dolog – ami eddig nem történt meg – [mert ez azt jelentené, hogy] rengetegen vannak, akik nem hordanák azt, amit én igen. Aztán feltúrtuk a ruhatáramat. Nem ismertem az anyagfajtákat, úgyhogy Dannyt kérdeztem, hogy „Ez miből van, az miből van?” Ő elmondta nekem, és együtt dolgoztunk. Amikor pedig a Hajnalhasadást forgattam, Skype-on keresztül terveztünk.

Danny: Mi az a Hajnalhasadás?

Kellan: Csak valami Alkonyat-mozi. Egyszer elviszlek, és megnézzük. Úgyhogy az Abbot + Main [projekt] minden munkafolyamatában részt akartam venni, és megbízom Dannyben. Ha nem vagyok a városban akkor is egy oldalon állunk és ugyanúgy gondolkodunk, ha pedig a városban vagyok, együtt lógunk.  

Racked: Milyen részletekben különbözik leginkább az általad tervezett kollekció más hasonló kollekcióktól? 

Kellan: Azt kell, hogy mondjam, hogy a színeket tekintve mindenképp kiemelkedik a többi márka közül. A legtöbb másik márka feketét, szürke és egyéb semleges színeket használ. A mi színpalettánk viszont a szivárvány minden színét felhasználja. És ha megnézed a női kollekciót, a hangsúly a kényelmen, a minőségen és a színeken van. Ez a siker titka. És az is, hogy mindez megfizethető.

Racked: Milyen alkatú srácok és csajok viselhetik az Abbot + Main ruhákat?

Kellan: Bárki. Ez igazán fontos szempont volt számomra. Vannak szobatársaim, akik több, mint 2 méter magasak. Nem csak magamra való cuccokat akartam tervezni, mert én erősebb testfelépítésű vagyok, mint mások, hiába hatalmasak ők is. Olyat akartam készíteni, amit bárki felvehet.

Racked: Odavoltunk az Anna Vyalitsyna-val közös kampányfilmetekért. Kellett engedélyt kérned Adam Levine-től, hogy félmeztelenül hempereghess a barátnőjével?

Kellan: Úristen! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! Nem, nem, igazából Adam nagyon jófej srác, és nagyszerű a kapcsolatuk Annával. Könnyű dolgom volt, mert ők nagyon megbíznak egymásban. Anna és én mindketten modellek vagyunk, ez meg így működik. Csak hülyéskedtünk egy kicsit, aztán olyan, mintha azt sugallnánk, „Légy szexi!”

Racked: Tervezed, hogy szélesíted a termékpalettát, mint Justin Bieber, mondjuk parfümökkel vagy bármi mással?

Kellan: (Nevet) Már láttam ezzel kapcsolatban reklámot. Amit igazán szeretnék, hogy a mi márkánk egy egységes, teljes képet mutatna arról, hogy mi az, amit én hordok, egyszerű ruhadarabokat.

Danny Guez: Tervezünk cipőt, sapkát és kisállat viseletet.

Racked: Kisállat viseletet?

Kellan: Van két kutyám, akik fáznak.

Racked: Mi a legkedvesebb darabod a kollekcióból?

Kellan: Szeretem a kapucnis felsőket, a V-nyakú pólókat, és a női pamutpólók és nadrágok a lehető legpuhább anyagból vannak. És imádom a Juicy Couture-t is. Leginkább a kamaszlányok hordják és olyanból szeretnék kisállatoknak is gyártani.

Racked: Honnan jön ez az egész Venice Beach-hez való kapcsolódás? Mi volt az Venice Beach-en ami ennyire megfogott?

Kellan: Pont odaköltöztem, mindjárt egy saroknyira az Abbot, Kinney and Main-től. És ez a márkajelünk is, három utca kereszteződése. Már első nap beleszerettem, amikor odaköltöztem. Rengeteg divatőrült, hippik, művészek, zenészek, színészek, édes kis butikok. Megvolt a maga hangulata, amelyet még nem ragadtak meg úgy, mint ahogy mondjuk James Perse megragadta a Malibu-hangulatot.

Racked: Akkor már csak egy utolsó kérdés: Lenne valami tanácsod azoknak, akik vámpírból szeretnének divattervezővé válni?

Kellan: Nem. NE TEDD! Hadd érezzem különlegesnek magam! :) 

Rob Pattinson Capricho interjú

Amikor Robert Pattinson megérkezik a Four Season luxushotelbe a Los Angelesi Beverly Hillsben, tisztára önmaga. Szakáll, farmer, fehér póló és hátrafordított [baseball]sapka. Mielőtt belekezdtünk volna az interjúba, Robert egy kutyaággyal a kezében ment el mellettem, és egy szobába vitte a folyosó végén, ahol Bear volt. Igen, Rob kutyája mindig vele van a munkával kapcsolatos utazásai során, mióta gazdája örökbe fogadta, még a Hajnalhasadás forgatása alatt.

Az angol színész nevetve tér vissza, és egyáltalán nem foglalkozik azzal, láttam-e valamit. Rob pontosan ilyen: egy egyszerű srác, aki biztos akar lenni abban, hogy még mindig önmaga. Az Alkonyat négy éve alatt Hollywood leghíresebb színésze lett, a siker mégsem szállt a fejébe. Soha nem voltak botrányok körülötte, és nem szeret a magánéletéről beszélni - még Kristennel való kapcsolata sem teljesen nyilvános. Hogy mi Rob titka? Hogy a családja, és az "néhány igaz barátja" ott van körülötte. Ebben az exkluzív interjúban, amelyet a brazil Capricho magazin készített vele, Robert Pattinson arról beszélt, hogy érezte magát a Hajnalhasadás forgatásán: elmondta, hogy csak az esküvői jelenetnél volt megrémülve, amikor látta, hogy Kristen felé tart a széksorok között, és bepánikolt, amikor egy igazi kisbabát kellett a kezében tartania. Áááh. Figyeljétek csak azt a szeretetet, ahogyan barátnőjéről beszél!

Tök jó volt téged hallani portugálul beszélni…

Kíváncsi vagyok, a rajongók mit gondoltak. Ő biztos azt gondolják, hogy béna voltam. Őszintén szólva én csak elismételtem, amit nekem is mondtak. :)

Mit éreztél, amikor megláttad Kristent az esküvői ruhában?

Csodálatos volt. Nekem az egy nagyon könnyű jelenet volt. Nem kellett rejtőzködnöm, mint Kristennek a ruha miatt. Annyira ideges volt, amikor ott ült benn a házban és várta, hogy a paparazzi helikopterek odébbálljanak. Fantasztikus volt látni, ahogyan elindult felém. Amikor láttam, mennyire kétségbe van esve, rájöttem, hogy ez az én jelenetem is, és tennem kell valamit. :) Ekkor én csúsztam szét. De szép jelenet volt.

És a szexjelenetek? Nehéz volt leforgatni?

Nem! Nagyon könnyű volt! :) Az volt a legnehezebb, hogy amikor az ember egy közönséges filmben forgat szexjelenetet, akkor az emberen nincs nyomás, mert a rendező nem akar beleavatkozni, és nem mondja el, ő hogyan csinálná. :) A Hajnalhasadásban azonban ez másképp volt, ott túl nagyok voltak az elvárások. Hogyan is lehetne mindenkinek örömet okozni, aki erre a pillanatra vár?

És hogy véled, jól sikerült?

Úgy vélem, minden érdem Bill Condont illeti. Mert nem volt túl sok lehetőség arra, hogy jó szexjeleneteket készítsünk egy 12 évesek által is nézhető korhatáros filmbe. Nem lehet túl sokat mutatni. Az viszont nem elég, ha mindenki [csak] levetkőzik.

Volt valami, ami a segítségedre volt akkoriban?

Igazából semmitől nem lett kevésbé abszurd a dolog. :) Három emberre volt szükség, hogy eltörjék az ágyat. Én éppen a szexjelenetet próbáltam kivitelezni, egy nagydarab fickó meg feküdt a földön, engem nézett, és magyarázta, mit hogy csináljak.

Hogyan viszonyultál Kristenhez?

Aggódtam miatta, és megpróbáltam óvni őt, mert tudod, abban a helyzetben minden sokkal bonyolultabb. Végül aztán ő elégedettebb volt a testével, mint én az enyémmel. :)

Zavarban voltál, amiért le kellett vetkőznöd?

:) Megpróbáltam egy lepedőt magunk köré csavarni a forgatások közötti szünetekben. De ez sokkal inkább miattam volt, nem pedig Kristen miatt :). Legyünk őszinték, én borzasztóan nézek ki.

Kondiztál ezen jelenetek kedvéért?

Igen. De amint leforgattuk ezeket a jeleneteket, felhagytam az edzéssel :).

A szülési jelenet nagyon nagyhatású. Milyen volt ezt leforgatni?

Elolvastam a forgatókönyvet és egyszerűen nem értettem. Nem olyan volt, mint egy Alkonyat-jelenet. Látni, ahogy Bella szinte halott, én meg császármetszést végzek rajta a számmal. Azon agyaltam, hogy ’Hogyan fogják ezt megvalósítani???’

És Kristen? Ő elégedett volt vele?

Ő nagyon elkötelezett a szerep iránt és igazán beleéli magát Bella történetébe. Olyan erős volt a kisugárzása abban a jelenetben, hogy nem is tudom, szerintem még belőlem is érzelmeket váltott ki. A saga forgatása során először voltam ideges. Ezt nem lehetett másképp leforgatni. Ez egy félelmetes jelenet.

Taylor Lautner azt nyilatkozta, hogy Kristen igazán dögös vámpírként. Igaz ez?

:) Igaz bizony, egy dögös istennő. Csodálatosan nézett ki. Ami nagyon vicces, mivel Bella az a lány, aki állandóan hasraesik mindenben, aztán pedig egy elegáns nővé válik, akár egy vámpírkirálynő. Kristen [karaktere] változott a legnagyobbat a történet során!

A film hatására elgondolkodtál azon, milyen apa válna belőled?

Soha nem gondolkodtam ezen, bár amikor a film második részében 2-3 hetes babákkal forgattunk, akkor nagyon kétségbe estem. Fogalmad nincs milyen picikék ezek a babák. :) Halálra rémültem, hogy összetöröm őket!

Szeretnél fiatal apa lenni?

Szerintem jó volna, mert nincs sok barátom :). Bocs, nem voltak fiatalabb testvéreim, nagyon kiforratlan elképzeléseim vannak a gyerekekkel kapcsolatban.

Hogyan definiálnád a szerelem fogalmát?

Hűűű. :) Szerintem azt jelenti, hogy úgy együtt lenni a másikkal, hogy közben hagyni, hogy a másik önmaga maradjon. Mindkét félnek a saját életét kell élnie, de a másik ember támogatásával. És az embernek képesnek kell lenni azt tenni, amit akar. Ez csak egy a szerelem sok-sok meghatározásából, mert a szerelem sok minden másról is szól.

Kris, Tay és te tényleg barátok lettetek?

Egy ideig közös úton haladt a karrierünk. Jó, amikor olyanok vannak az ember körül, akikkel ugyanazon mennek keresztül. Könnyebb így kontrollálni az ember egoját és józanságát. Például mindenki könnyebben meg tudja ítélni, hogy a másik megváltozott-e. Az pedig, hogy öt film után is barátok vagyunk, fantasztikus dolog. Szerencsések vagyunk.

Hogyan jellemeznéd Kristent?

Kristen nagyszerű lány. :) Jó, ez szörnyen hangzott. Nagyon igyekvő. Úgy értem a megszállottságot vele lehetne definiálni. Csodálatos lány. Ahogy ő mondja, túl komolyan veszi a dolgokat, ebben valamennyire az én ellentétem.

Mit tanultál az Alkonyat ezen négy éve alatt?

Hogy nagyon fontos, hogy két lábbal álljak a földön. Mióta színész lettem, sokakat láttam már, akik ettől kisebb hírnévtől is elszálltak. De az emberek többsége, akikkel az Alkonyatban dolgoztam, nem szállt el, és a Harry Potter színészei sem. A családom és az igaz barátaim mellettem állnak és sokat segítettek. Így azért más.

Négy évvel ezelőtt teljesen megrémültél a hírnévtől. Mi változott?

Minden. Különös dolog, hogy mindvégig tárgyként tekintenek az emberre. Érzed, hogy erős vagy, és azt hiszed, megtehetsz bármit, amit akarsz. Az eredeti álmaidra akarsz emlékezni, mert minden összezavarodik és eltorzul az ember körül, mivel milliónyian vannak, akik megmondják, mit tegyél. Az ember úgy érzi, folyton bírálják, bármit is tesz. De én még mindig abban hiszek, amiben régen is hittem.

Lemondtál arról, hogy zenész legyél?

Már nem lépek fel sehol, mert akik eljönnek, hogy megnézzenek, a híres emberre kíváncsiak. Én olyanoknak szeretek játszani, akik csak szórakozni akarnak, és nem azzal törődnek, ki is vagyok én.

De azért még zenélsz?

Igen. Millió számot írtam. :) Gitározok, zongorázok és csellózok.

A Hajnalhasadás 2. részében is zongorázol, ugye?

Zongorázni tanítom Renesmee-t. Jó volt. Azt a jelenetet egy négy éves kislánnyal forgattam, aki jobban játszott, mint én :).

25 évesen mit vársz az élettől?

Nem is tudom, hogy felnőjek végre? Még mindig úgy érzem magam, mint egy 12 éves kölyök. Remélem, egyszer felnövök…

Forrás

Peter Facinelli DAMAN interjú

Nagyon természetes, amikor színészkedik, de amit senki nem gondolna, igazából több mindenhez ért. Ír, ismerkedik a filmgyártás folyamatával, és jó apa is ugyanakkor. A Jackie nővér című sorozatból ismerheted, ahol Dr. Coop szerepét játssza, vagy Dr. Carlisle Cullenként az Alkonyatból, ahol ő játssza a Cullen család családfőjét, de itt egy újabb oldala Peter Facinellinek, amit eddig talán nem tudtál róla: divatosan öltözködik.

Peter Facinelli New York egyik munkásosztályának szomszédságában született, Queensben, az Ozone Parkban, ahol a legendás író, Jack Kerouac is élt, de szintén itt született Cindy Lauper énekesnő, és don John Gotti maffiavezér is.

Facinelli egy első generációs olasz-amerikai családból származik, először színitanodába kezdett járni, majd később egy olyan iskolát választott, ahol már minden idejét a színészettel tölthette, az  Atlantic Theater Company Acting School-ba járt, ahol olyan nagy tehetségű színészek egyengették az útját, mint William H. Macy és Felicity Huffman. Facinelli 22 évesen az Angela című filmben kezdte színész karrierjét. 

Egy évvel később együtt szerepelt Jennie Garth-al az An Unfinished Affair-ben, és a sors úgy hozta, hogy Jennie és Peter összeházasodtak, és három lányuk született. Facinelli neve 2002-ben került be a köztudatba, amikor a Fastlane című TV-sorozatban a főszereplő Van Ray szerepét alakította. 

A következő elismerést a Sírhant művek (amelyben 2004-2005-ben 9 epizódban szerepelt) és az 'Arc' című film hozták meg neki, mielőtt 2008-ban megkapta volna Dr. Carlisle Cullen szerepét az első Alkonyat filmben. Azóta forgószéllé vált Peter Facinelli élete, de a négy nő, aki körülveszi a családban gondoskodik arról, hogy két lábbal álljon a földön.

DAMAN: Olvastam, hogy színészképző iskolába jártál, ahol elnyerted William H. Macy rokonszenvét. Ez minden bizonnyal fantasztikus lehetett. Te hogyan élted meg?

Peter: William H. Macy vendégtanár volt, és amikor előadást tartott, magával hozta Felicity Huffmant is. Fiatal színészként az ember felnéz azokra az emberekre, akik már letettek valamit az asztalra, és ez nagyon inspiráló volt. 

DAMAN: Mennyire változott meg az életed, miután szerepeltél az Alkonyatban?

Peter: Az életem nem változott meg, csak sokkal elfoglaltabb lettem. 

DAMAN: Voltak már vámpír- és vérfarkas történetek az irodalomban, a TV-ben és filmeken is, ám egyik sem vált ilyen népszerűvé, mint az Alkonyat. Bennfentesként próbáltál valaha rájönni, hogy mi is okozhatja az Alkonyat ezen hihetetlen népszerűségét?

Peter: Nem, ami azt illeti, én egyszerűen el vagyok ragadtatva, hogy a rajongók mennyire sajátjuknak érzik a sorozatot. A könyveknek én is nagy rajongója voltam. Amikor az első részt olvastam, úgy éreztem, ez egy Rómeó és Júlia történet, vámpíros körítéssel. De a vámpírvilág másodlagos fontosságú a történet érzelmi háttere mögött.

DAMAN: Már azelőtt olvastad a könyveket, hogy a Te Alkonyat-utazásod megkezdődött volna?

Peter: Nem olvastam az Alkonyatot, amíg meg nem kaptam a szerepet. Közvetlenül azelőtt olvastam el, mielőtt Catherine Hardwicke-kel találkoztam volna a meghallgatáson. 

DAMAN: Mi volt a legőrültebb vagy legnagyobb kihívást jelentő jelenet számodra és miért? 
Peter: A legnagyobb kihívást az jelentette, amikor a New Moon-ban össze kellett varrnom Bella sérülését, és emaitt meg kellett tanulnom varrni, és az öltéseket ténylegesen meg is kellett csinálnom. Aznap, amikor forgattuk a jelenetet, esett le, hogy közben a szememben lesz a színes kontaktlencse, ami miatt meg nem látok semmit. Elég bonyolult varrni, ha nem lát rendesen az ember.

DAMAN: Elismert író is vagy. Mikor jöttél rá, hogy élvezed a forgatókönyvek és saját történetek írását?
Peter: Valószínűleg a 20-as éveim közepén. Akkoriban rengeteg forgatókönyvet olvastam, amelyek nem annyira tetszettek. Arra gondoltam, hogy ha ezeket is megírta valaki, akkor én is írhatnék olyan történeteket, amelyek nekem tetszenének, úgyhogy elkezdtem forgatókönyveket írni leginkább azért, hogy levezessem a bennem lévő feszültséget.

DAMAN: Most, hogy tele van a naptárad Alkonyattal kapcsolatos rendezvényeken való megjelenéssel, és forgatod a Jackie Nővért, mikor találsz időt az írásra?
Peter: Sokszor éjszaka írok, úgy érzem, éjszaka igazán jól működnek a kreatív folyamatok. Egy hosszú nap után csak befekszek az ágyamba, és addig írok, amíg az ujjaim el nem fáradnak. Napközben pedig azon agyalok, mit fogok írni. Rengeteg kreatív energia tárolódik bennem napközben, este pedig elöjön, és szinte magától íródik a történet.

DAMAN: Mesélnél valamit a közeljövőben várható írói/produceri munkáidról?
Peter: Készítettem egy filmet Loosies címmel, amely januártól látható a mozikban. Már a mozis megjelenés előtt kiadtuk a filmet Video On Demand formátumban, így már november 9-e óta elérhető. A film főszereplője Jamie Alexander, aki a szerelmemet alakítja, Vincent Gallo, Michael Madsen és Joe Pantolino.

DAMAN: Amellett, hogy az érett és érzékeny Dr. Cullent alakítod, láthatunk a Jackie nővér című TV-sorozatban is, ahol a szociálisan nem túl fejlett Dr. Fitch Coopert játszod. Hogy érzed, nehéz váltani ezen két ennyire különböző karakter között?
Peter: Nem, épp ellenkezőleg, nagyon bírom, ahogyan át tudok állni egyikről a másikra. Az elmúlt három Alkonyat filmet párhuzamosan forgattuk a Jackie nővérrel. Nagyon élveztem, hogy egyik nap eljátszhattam az egyik karaktert, majd repülőre szálltam és három vagy négy nap múlva már a másik bőrébe bújtam. Izgalmas volt az oda-vissza váltás a kettő között.

DAMAN: Történt már olyan valaha, hogy az egyik karaktered személyiségvonásait egy másik karakterben jelenítetted meg?
Peter: Nem, mivel az összes általam alakított karakter annyira különböző, hogy nem igazán vannak hatással egymásra.

DAMAN: Az Alkonyat sorozat filmjei közül melyik a kedvenced és miért?
Peter: Nos, erre nem egyszerű válaszolni, de szeretem a Napfogyatkozást, mert abban annyi akcióelemet kellett megcsinálni. Mondjuk lehet, hogy a Hajnalhasadás 2. része után megváltozik a véleményem.

DAMAN: Van példaképed vagy valaki, akire színészként felnézel?
Peter: Fiatal koromban hatalmas rajongója voltam Paul Newmannek és Robert Redfordnak. Az ő hatásukra lettem színész. De szintén rajongója vagyok Sean Pennek és Johnny Deppnek is. Tetszik, hogy Johnny Depp milyen különböző szerepeket játszik el, és mennyire élethűen megtestesíti ezeket a különböző karaktereket, és ez az, amire én is törekszem.

DAMAN: Ha az összes eddigi szereped közül kiválaszthatnád a kedvencedet, melyiket választanád és miért?
Peter: Nagyon nehéz számomra, hogy egyre rámutassak, mert mindig is nagy szenvedéllyel alakítom a karaktereimet. Az általam bejárt út minden állomásán nagyon lelkes voltam, mivel az általam alakított karakterek olyan izgalmasak voltak. Az, hogy melyik a kedvenc szerepem, olyan, mintha azt kérdeznéd, melyik gyerekemet szeretem a legjobban.

DAMAN: Miben méred a sikert? [Mi ér többet:] Több rajongó, több újságfőcím, nagyobb elismerés a szakmabeliektől, családtól, barátoktól? Vagy valami egészen más az, ami fontos?
Peter: Az, hogy egy projekt mekkora horderejű, az rajtam kívülálló dolog, az pedig, hogy egy filmnek mekkora a rajongótábora, szintén nem tőlem függ. A siker számomra az, ha ez sokáig tarthat, ha pedig a szakmabeliek elismerését is kivívom, az igazi pluszt jelent.

DAMAN: Fiatalabb korodban nagy filmőrült voltál?
Peter: Nem voltam filmőrült, de határozottan voltak olyan filmek, amelyek motiváltak. A Butch Cassidy és a Sundance kölyöknek köszönhető, hogy elkezdtem színészkedni. Megláttam, és azt gondoltam, hogy 'Az a két srác ott jól szórakozik, úgyhogy én is azt szeretném csinálni'

DAMAN: Mi az, amit legkevésbé kedvelsz a show biznisz világában való munka során? Vagy valami, amit megbántál?
Peter: A paparazzikért nem vagyok oda. Szerintem megvan a maga helye és ideje a fotózásnak. Amikor emberek ugrálnak ki bokrok mögül, hogy olyan helyeken lefotózzanak, ahol épp nem egy filmet reklámozok, az számomra nagyon agresszív magatartásforma. Azt pedig szintén nem értem, hogy az emberek, miért lennének kíváncsiak egy olyan képre, amelyen épp egy repülőről szálltam le.

DAMAN: És mi az, amit a legjobban szeretsz a show biznisz világában?
Peter: Nagyon szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és még fizetést is kapok érte.

Forrás

Robert interjú a BD párizsi promójáról

Az Alkonyat miatt hatalmas mozisztár lettél. Hozzászoktál már a hírnévhez, a sikítozó rajongókhoz, ésatöbbi…?

Rob: Igen, most már valamennyire hozzászoktám. Korábban, amikor először történt velem ilyen, bizonytalannak éreztem magam. Most azonban, különösképp, ha a sikítozó rajongókról van szó, akik korábban megrémítettek, olyan gyakran megtörténik, hogy lassan megszokom, hogy ez a munkám része. Tudom, hogy nem rólam szól. Amikor felébredek, mondjuk… Tudom, hogy a karakterem az oka, akiről fantáziálgatnak. Ez olyasvalami, ami csak az ő fejükben él. Szóval ez egy érdekes dolog, az ember teljesen leválik a karakteréről.

Majdnem végeztél az Alkonyattal, hogyan érezted magad az utolsó forgatási napon?

Rob: 10 hónapon át forgattuk a Hajnalhasadást, amikor pedig végre befejeztük, nagyon hideg volt, és esett. Heteken keresztül éjszaka forgattunk, úgyhogy amikor vége lett, gyorsan leléptem, mondván „Ó, végre vége” (úgy csinál, mint aki el akar szaladni)

Semmi sírás?

Rob: Nem, szó nem volt róla. Úgy rémlik, amikor Kristennel végre végeztünk, még el kellett menni utóforgatásra a Karibi-szigetekre. Az annyira szép volt, hogy azt hittem elsírom magam.

Három film után karaktereitek, Edward és Bella végre összeházasodnak, és lefekszenek egymással. Készültetek a jelenetre?

Rob: Ööö, kifejezetten ideges voltam miatta. Nevetségesnek éreztem, mert 12-es karikás filmet készítettünk, és mindenki idióta megjegyzéseket tett. „Ne olyan keményen! Túl keményen csinálod, ne így!” És el is várták, hogy úgy csináljam, ahogy mondják. „Ne mozogj!” Úgyhogy emiatt egy kicsit vicces volt. Nagyon hülyén éreztem magam.

Nem volt kellemetlen, hogy meztelenül kellett lenned, hiszen van ilyen párszor a filmben? Csak egy kicsit, nyilván nem úgy mint egy pornófilmben!

Rob: Szerintem jól elvoltam. A helyzettől függ. Furcsa, mert az ember tudja, hogy filmezik, és bárki megnézheti majd, aki akarja. De amikor az ember a forgatáson van, úgy érzi, mintha a lehető legnagyobb biztonságban lenne. Úgy értem, nagyobb biztonságban érzem magam a forgatáson, mint a szállodai szobámban. Úgyhogy nem, nem igazán éreztem magam kényelmetlenül.

A filmben te is, és Bella is iszik vért. Miből csinálták azt? Milyen íze volt? Finom?

Tulajdonképpen az. Ez valami szirup. Valami szárított piros kukorica szirup, ami nagyon édes. Úgyhogy, amikor az ember szája szélén van, az ember akaratlanul megnyalja a száját, ami nagyon szürreális.

Nem félsz, hogy el kell búcsúznod Edwardtól?

Nem igazán. Ha tovább tartana a sorozat, iszonyú kíváncsi lennék, Stephenie Meyer merre vinné tovább a karaktert. Mert az ő történetük, az utolsó könyv végével lezárul. Úgy értem, alapvetően a történet egy olyasvalakiről szól, aki a negyedik kötet végén megtalálja a maga békéjét, boldogságát; ha lenne még egy rész ezután, az már unalmas lenne.

És ha lenne még egy rész, megcsinálnád?

Rob: Ha jó lenne a történet, akkor igen, de szerintem túl idős lennék hozzá. Nem tudom, milyen sokáig játszhatnék még 17 évest…

Forrás

Jackson Rathbone Movieline interjú

Jackson Rathbone azt mondja, jól érezte magát Jasper bőrében az Alkonyat filmek során, annak ellenére, hogy karakterének csöndes, zárkózott természete szöges ellentétben áll a színész személyiségével, aki egy Los Angeles-i funk rock banda, a 100Monkeys frontembereként együttesével ebben a hónapban indul első európai koncertkörútjára. Rathbone, aki az Alkonyat: Hajnalhasadás sajtótájékoztatójának két interjúja között a gitárját pengeti, arról beszélgetett a Movieline riporterével, hogyan egyensúlyozik a film és a zene között, hogyan hat az Alkonyat a zenében elért sikereire, és hogy merre indul majd tovább a Hajnalhasadás 2. részének jövő évi bemutatója után. 

Melyik az igazi számodra, ha a filmezésről és a zenéről van szó? Fel tudnád adni valamelyiket, csak hogy a másikra koncentrálhass?

Egyik művészeti ágtól sem tudnék elszakadni egy másik kedvéért. Művészet mindenek felett, szerencsés vagyok, hogy olyan fiatalon elköteleződtem valami mellett, ami az egész életemet végigkíséri. A szenvedély véleményem szerint az egyik legmeghatározóbb jellemzőnk az életünk során.

És milyen érzés ellenséget játszani, akit állandóan úgy kell lefogni, hogy meg ne ölje Bellát?

Egyértelműen ezt szeretem Jasperben a legjobban. Ösztönei ellen harcol, hogy megőrizze magában az emberség utolsó szikráját. Ez az, amit nagyon bírok ebben a vámpírcsapatban és abban a történetben, amit Stephenie Meyer megalkotott az Alkonyat sorozat során. Szerintem ez az, ami megfogja az embereket. Életünk minden egyes napján kísértésnek vagyunk kitéve, és nagyon jó, hogy végre olyan hősöket találunk, akik ellenállnak a kísértésnek. A Hajnalhasadás 1. részében Edward és Bella összeházasodnak, és addig vártak. Vártak addig, ember, ez nagyon klassz! Örülök neki, hogy van egy ilyen történet, mert ez már kiveszett a civilizációból. Szerintem itt az ideje, hogy végre több szerelemben részesüljünk, a vágyat pedig magunk mögött hagyjuk. Az emberek szeretik látni a jót, szeretik tudni, milyen sok jóság van a földön, hány jó ember van közöttünk. Úgy vélem, beleverték a fejünkbe, hogy gonoszok vagyunk, hogy olyan teremtmények vagyunk, akik megadjuk magunkat a bűnnek és a kísértésnek, és ez szerintem rossz dolog. Valami hihetetlen fény ragyog bennünk és az emberek néha megpróbálják ezt megmutatni másoknak, és igazán jó látni, amikor erre lehetőség adódik.

Valószínűleg jobb lenne számodra, ha egy összetettebb karaktert alakíthatnál.
Én élvezem. Mindig is karakteres szerepeket játszottam. Mindig karakterszínész voltam. Így amikor megkaptam Jasper szerepét, azt mondtam, 'Óóó, ez tök jó!' Elkezdtem egy nagyon-nagyon higgadt figurát alakítani, aki nyugodt és megfontolt és megpróbál ellenállni az ösztöneiből fakadó kísértésnek. Én egy nagyon laza, könnyed fickó vagyok, úgyhogy nagyon izgalmas volt egy ilyen nyársat nyelt karaktert alakítani, amilyen Jasper.

Olykor nehéz lehet egy együttesnek az első európai turnésorozat, de hogy gondolod, az Alkonyat által nyert elismerésed segít ezen?
Az évek során azt tapasztaltuk, hogy az Alkonyat segített, de egyben akadályozott is minket. Néhányakat zavar az, hogy színész és zenész is vagyok egyben, nem beszélve arról, hogy egy olyan filmben szerepelek, amely széles körben ismert a nők között és fiatalabb életérzést sugároz. A mi zenénk azonban nem az a fajta zene, amit megtalálhat az ember az Alkonyat filmzenei albumán. Mi nagyon eklektikus zenét játszunk, számaink a haláltól az ördögig vagy a piálásig sok mindenről szólnak, és éneklünk részeg himnuszokat is. Mint az őrültek rohangálunk fel alá a színpadon. Mindannyian váltogatjuk a hangszereinket. Igazából olyanok vagyunk, mint egy rekedt karneváli fellépőbanda, úgyhogy izgatottan várom, hogy mindezt Európába vihessük.
Nem tudom pontosan, milyen odaát egy élő koncertshow. De az európai rajongóktól mindenesetre pozitívak a visszajelzések. Sokan közülük átrepültek az Államokba, hogy láthassanak minket, mi pedig szeretnénk viszonozni ezt a szívességet. Mi tényleg szeretnénk odamenni, és megmutatni magunkat azoknak az embereknek, akik [itt] nem láthatnak minket. Annak pedig, hogy erre ilyen sokat kellett várni az az, hogy nagyon nehéz önálló együttesnek lenni.

Van valami, ami miatt várod már, hogy vége legyen az Alkonyat-sorozatnak, vagy valami, amit megtehetsz majd, amire előtte nem volt lehetőséged?
Időt próbálok majd szakítani arra, hogy rendezzek. Van egy rövidfilm, amit én írtam, és ami nagyon fontos számomra. Egy sötét vígjáték, ami az én életemnek világnézeti meggyőződésén alapszik... Igazán szeretem a filmeket, és 13-14 éves korom óta folyton átlógtam a haverokhoz, mert a szüleim nem nagyon engedtek minket. George A. Romero zombie filmjeiből egy doboznyit az ágyam alatt rejtegetettem 15 éves koromban, mert a szüleim [ha tudták volna,] azt mondták volna, hogy ez valami ördögi dolog, és kidobták volna őket.

Dolgoztál már valakivel, akit az Alkonyat kapcsán ismertél meg más projekten is, vagy tervezel-e hasonlót?
Reménykedek benne, szeretem az együttműködést. Szeretek más művészekkel/előadókkal együtt dolgozni, gondolom, ezért olyan fontos dolog a film az életemben. Ezért szeretnék rendezni is. Ez egy nagyon fontos együttműködés, és az ember rendezőként maga irányíthatja ezt a kapcsolatot. Én bármiben szívesen veszek részt, olyan vagyok, aki a szívére hallgat, úgyhogy azt hiszem ezt a személyiségvonásomat jól tudnám kamatoztatni a rendezés során is.

Vannak olyan szokások, amiket azoktól a rendezőktől vettél át, akikkel együtt dolgoztál?
Egyértelműen. Pályafutásom során mindvégig arra törekedtem, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem a lakókocsimban, helyette inkább a forgatáson figyeltem a többiek munkáját. Fantasztikus, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, milyen sok munkával jár a filmkészítés. Ha mindenki tudná, mennyi munkát fektetnek egy film elkészítésébe, szerintem mindenki ott maradna a stáblista végéig és véresre tapsolnák a tenyerüket. Annyi sok különböző művész és rengeteg különböző részleg foglalkozik azzal, hogy létrehozzanak egy filmet. Ez igazán elbűvölő.

Szereted azt, hogy a színpadon az együtteseddel azonnal átélheted a jól végzett munka örömét?
Azt, hogy az együttesemmel azonnal láthatjuk a munkánk eredményét, pótolja az, amikor kreatívkodásra használhatom az agyamat. Ezért nem tudok választani a színészet és a zene, a rendezés és a produceri munka és a művészet egyéb ágai között. Szeretem a fotózást és a költészetet is. Ezek mozgatnak.

Forrás

Robert Pattinson tényleg harap - Guardian interjú

Robert Pattinson egyik pillanatban még ismeretlen zenész volt, aztán az Alkonyat következtében Nagy-Britannia második legjobban fizetett színészévé vált. Mivel a rendkívül sikeres vámpír sorozat a végéhez közeledik, Robert elárulta a Guardian riporterének [akinek kizárt, hogy leírom a nevét :)], milyen ijesztő számára újra kilépni a napfénybe.

Amikor megkérdeztük, mit gondol a hírnévvel járó feszültséggel, Emma Watson (aki Hermione-t játssza a Harry Potter-sorozatban) azt válaszolta, hogy hálás a sorsnak, amiért nem ő Robert Pattinson:

- El sem tudom képzelni, mivel járhat az a fajta hírnév. - mondta. - Annyian szeretnének abban a helyzetben lenni, amiben ő van, és azt hiszik, neki van a lehető legjobb élete, de az a helyzet, hogy mindennek ára van. Én ezt nem tudom így értelmezni a saját szemszögemből. Én nem vagyok Rob helyzetében. Az emberek körülöttem nem kezdenek el sikítozni és sírni és nem vetik rám magukat. És én nagyon hálás vagyok ezért.

Azért az jelent valamit, amikor a Harry Potter egyik sztárja azt gondolja rólad, hogy azok közé tartozol, akik túlságosan is híresek. Robert Pattinson - vagy más néven RPattz - számára azonban úgy tűnik, ez természetes. A sikítozó hordát humorosan köszönti, sugárzó jóképűséggel, és szívesen pózol a fényképezőgépek előtt. Nem drogozik, és nem harcol a paparazzik ellen. [Azért, na! - ha jogosan is, de...] Még a Kristen Stewarttal való, két éve tartó szerelme is titokban maradt a pletykalapok előtt, és ez jól jellemzi a 25 éves nyugodt srácot. 

Úgyhogy mostanra levegőhöz kellene jutnia. Most itt van a Four Season Hotelben, Beverly Hillsben, hogy beszélgessünk a Hajnalhasadás 1. részéről, annak az Alkonyat sorozatnak a 4. része, amely már négy éve tart. Mégis, amikor feltűnik, láthatóan szét van csúszva. Híres haja kócos, pólójának egyik oldalán egy hatalmas lyuk tátong. És ez nem az a divatos szakadás, a varrás feslett fel. Ami azt illeti, úgy néz ki, mint akit épp most tépett szét egy csapat elvakult Alkonyat-rajongó.

Szerencsére Pattinson nem úgy néz ki, mint akit ez érdekel. Az Alkonyat úthengerének alkonyodó éveiben már azon járnak a gondolatai, milyen lesz az élet azután. 

- Olyan, mintha olyan emberekkel hasonlítanának össze, akik szintén hatalmas filmjelenségekben szerepeltek, aztán valahogy eltűntek, valószínűleg azonban teljes és sikeres az életük. - mondja, miközben a körmét rágja. - Mint Luke Skywalker. - Megvakarja a fejét. - Hogy a francba is hívják?

- Mark Hamill.

- Igen, az emberek azt mondják, hogy 'Óóó, a Mark Hamill átok.' És szerencsétlen Mark Hamill. Jézus Krisztus. - Hátradönti a székét és felnevet, láthatóan most veszi észre, milyen állapotban van a pólója. - Nos, biztos vagyok benne, hogy [Mark Hamill] jól érzi magát.

Könnyű megfeledkezni arról, hogy ez a bájosan szétszórt fickó filmenként 12 millió dollárt követel. Az arccsontja rejti a titkot, de a szemei is mélyebbre visznek, mint az ember várná - modell-arca van, ami 2D-ben még vonzóbb. Pattinson azonban nem vág fel, és nem kérkedik magával. Testbeszéde alapján laza, megközelíthető, magába zárkózó. Nem csinál úgy, mint aki fenn van a csúcson, élvezi a kilátást, és abban reménykedik, hogy nem fog lezuhanni. - Állandóan arra gondolok, hogy nemsokára vége. - mondja egy vállrándítással.

Ez az elsöprő erejű félelem abból ered, ahogy a karrierje elindult. Egyik percben még teljesen ismeretlen volt. aztán derült égből villámcsapásként jött az Alkonyat, és hirtelen Elvis-szé vált. A lányok minden kontinensen megőrültek érte, és így tettek azok anyukái is. 2010-ben a Time magazin Robert Pattinsont nevezte meg az év legbefolyásosabb emberének. És ennek hamarosan vége szakad.

A sorozat utolsó része a Hajnalhasadás, ám a Summit elhatározta, hogy a rajongókról legombolja utolsó dollárjait is, ezért a Harry Potter trükkjét alkalmazva szétvágta két részben készíti el a filmet (az utolsó rész jövőre jelenik meg). Érdekes lesz látni, hogyan fogják kezelni azt, hogy két rész lett a könyvből. A Hajnalhasadás cselekménye - amelyben egy vámpír-ember szerelem Edward (Pattinson) és Bella (Stewart) között végre a házasságig jut, nem kínál akkora konfliktust, mint mondjuk a Harry Potter és a Halál Ereklyéi.

- Karrier szempontból az Alkonyat egy biztonsági öv volt. - folytatja Pattinson. Aztán összehúzza a szemöldökét és kijavítja magát. - Nem is öv. Egy biztonsági háló. Három-négy hónapos szünetek voltak két rész között és én azalatt le tudtam forgatni egy másik filmet. De bármit is csináltam, tudtam, hogy jön majd a következő Alkonyat film, ami elméletben garantálja, hogy egy halom pénzt keressek. Úgyhogy minden alkalommal megengedhettem magamnak azt is, hogy bukjak.

Most már nincs meg az a háló. Emelkedik a tét. Egyszer úgy fogalmazott, hogy számára bénító hatású, amikor szerepet kell választania.

- Miután megjelenik az utolsó rész, még mondjuk úgy két kudarclehetősége van az embernek - amelyek mondjuk alacsony költségvetésűek legyenek. Mert ha egyetlen nagy költségvetésű filmben szerzed a kudarcot, akkor jó eséllyel véged ebben a közegben.

Furcsa dolog ilyen mondani az adott körülmények között. Elvégre is ő a második leggazdagabb brit színész Daniel Radcliffe után, körülbelül 32 millió dolláros vagyonával. Nemzetközi szex-szimbólum, akinek soha többé nem kellene dolgoznia, mégis ő a felelős fiatal brit csapat - Andrew Garfield, Tom Sturridge, Henry Cavill és Alex Pettyfer - hollywoodi sikereiért. Ha valakinek tehát nem kellene aggódnia a jövője miatt, az Robert Pattinson. De ő mégis aggódik.

- Ez Kristen esetében például másképp van - folytatja, melegen tartva a témát. - Ő egyáltalán soha nem gondolkodik ilyeneken, hisz az ő fejlődése fokozatos volt, független filmeket készített, majd aztán lépett feljebb a létrán, míg én egyre kisebb filmeket forgattam Angliában a Harry Potter után... volt olyan, amikor mindössze 9 napos forgatáson vettem részt egy 20 perces anyag kedvéért [...] Aztán megtörtént. Úgyhogy én nem egy vagyok a sok színész közül, aki folyamatosan dolgozik. Ha engem valaki egy munkára szerződtet akkor a ...
- Az alkonyatos fickót szerződteti?
- Igen. Most az vagyok, és elvárják, hogy ezáltal történjen is valami. Ha az ember viszont nem teljesíti az elvárásokat, akkor mégis mi a francot akar??

A kérdés jogos. Bizonyos szempontból ugyanis Pattinson csak egy helyes középosztálybeli fiú egy barnes-i, nyugat-londoni családból. Apja veterán autókat importált Amerikából, édesanyja pedig egy modellügynökségnél dolgozik. Két nővére van, akik felöltöztették, mint egy babát, és Claudiának nevezték (Pattinson mindig is fiatal kislányok gúnyolódásának céltáblája volt). 12 évesen kezdett modellkedni, hasznát vette ennek a helyes arccsontjának - röviddel azután, hogy iskolakerülés miatt kirúgták az iskolából. Pattinson akkoriban még nem gondolt a színészetre. A zene volt a szenvedélye és még ma is az. Emlékeznek az Alkonyatban azokra a jelenetkre, amikor zongorázik? Nos, ott valóban az ő kezeit látjuk.

Aztán apja rábeszélte, hogy járjon el a helyi színjátszó körbe. Később egy ügynökség látta őt az egyik darabban, majd hamarosan próbafelvételeket készítettek vele a Vanity Fair számára, amelyben Reese Witherspoon fiát alakította (azt a jelenetet aztán mégsem vetítették le a mozikban). Pattinson azonban szerette volna befejezni a tanulmányait és egyetemre járni, hogy nemzetközi kapcsolatokból szerezzen diplomát - még azzal a gondolattal is eljátszadozott, hogy politikai beszédek írásával foglalkozzon - amikor is egyszercsak Cedric Diggory szerepében találta magát a Harry Potter és a Tűz Serlegében, amely 2005-ben jelent meg.

Hatalmas lehetőség volt számára, hogy egy ilyen nagy jelentőségű sorozatban szerepelhetett, ám hiába ragyogott a szerepben, nem tárultak ki előtte a kapuk: azok a szerepek, amiket ezután ajánlottak neki, kisebbek voltak, így karrierje visszafelé fejlődött. Néhány kisebb független filmben vagy TV-s produkcióban szerepelt - idegbeteg háborús pilótát játszott a 'The Haunted Airman'-ben, depressziós zenészt a 'How To Be'.ben, nem beszélve a mély Catherine Tate anyagról a 'Rossz anyák kézikönyvéről', amelyben a későbbi "világegyetem legszexisebb férfija" egy szerencsétlen fickónak próbálta eladni magát szódásüveg vastagságú szemüvegben és béna felsőkben.

Akkoriban Pattinson egy barátjával élt a Soho-ban, és úgy tűnt nagyobb a valószínűsége, hogy zenei karrierjével kezd valamit. Volt egy rockbandája, amely Bad Girls néven futott, aztán szólóban kezdett akusztikus gitározni egy Bobby Dupea nevű színpadon. Amikor kirepült Los Angelesbe, hogy Hollywoodban próbáljon szeremcsét, azzel töltötte napjait, hogy bárokban zenélt vagy moziban járt, és ügynöke, Stephanie Ritz kanapéján aludt. Bántotta, hogy Ritz már három éve képviselte, ám ő egyetlen meghallgatáson sem járt sikerrel. Ekkor jött Edward Cullen szerepe. Catherine Hardwick rendezőnek sok nehéz napjába került, hogy kiossza a szerepet. Próbálkozott Orlando Bloom-mal és Hayden Christiansen-nel. Henry Cavillt szerette volna a szerepre, de ő már túl idős volt hozzá. 5000 fiút hallgatott meg a szerepre, mielőtt Pattinsonnal találkozott.

- A meghallgatás Catherine-nél volt Venice-ben [Valamiért biztos vagyok benne, hogy ez nem Velence akar lenni. De szóljatok, ha mégis] - emlékszik vissza Robert a pillanatra, amely örökre megváltoztatta az életét és az életmódját - amely során Kristennel kavartak Catherine ágyában, hogy lássák, működik-e köztük a vonzás. Csak Kristen volt ott és én, Catherine asszisztense pedig videóra rögzítette az anyagot. Én voltam az utolsó aznap, és 4 órán keresztül voltam benn, tovább, mint bárki más előttem. Úgyhogy éreztem. Azt mondtam magamban, "Hmmm, ebből lesz valami."

- És ekkor történt először olyan is velem, hogy mindezek után küldtem egy e-mail Catherine-nek. Azt írtam: "Nagyon remekül éreztem magam a meghallgatáson." Benyaltam magam a rendezőnél. Mindig is azt gondoltam, hogy ez a legostobább, legszánalmasabb dolog, amit az ember tehet. Viszont bejött!

Úgy tűnik, megvolt benne az X-faktor, amit Catherine keresett: bár amennyire akkor Pattinson elkezdett idegeskedni, az az X a Xanax is lehetett.
- Azelőtt sose vettem be Xanaxot. - mondja, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha bűntudata lenne emiatt. - De akkoriban annyira pánikoltam attól, hogy elszúrok egy meghallgatást, hogy valóban el is szúrtam azokat. Úgyhogy bevettem egy fél szem Xanaxot. És mivel összejött, amikor be kellett mennem a producerekkel való megbeszélésre, úgy voltam vele, hogy beveszek még egy fél szem Xanaxot. - Mondja nevetve, miközben hintázik a székén. - Aztán bementem, és majdnem elaludtam.

A producerek nem voltak tőle elájulva. Azt gondolták, Pattinson túl szakadt és túl idős a szerephez. De Hardwick addig könyörgött, amíg elhívták egy újabb megbeszélésre - ezúttal azonban gyógyszer nélkül.
- Megborotválkoztam úgy 50-szer, mielőtt megjelentem volna. - mondja Pettinson. - Kicsinosítottam magam, és fehér pólót vettem fel. Majdnem nem sikerült. Egyetlen árva ember sem akarta, hogy én csináljam, csupán Catherine és Kristen.

Azt mondja, arra számított, hogy az Alkonyat egy "nagyon komoly" független film lesz.
- Fogalmam sem volt róla, hogy ez akkora dolog lesz, hogy még a Burger King kalapokon is ez szerepel majd. - Nem beszélve a rajongók és a kritikusok elismeréséről. (Egy Stephen King-nek tulajdonított idézet fogalmazza ezt meg a legjobban: "A Harry Potter arról szól, hogy az ember hogyan száll szembe a félelmeivel, hogyan találja meg az erőt és cselekszik helyesen nehézségek közepette is. Az Alkonyat pedig arról szól, hogy milyen fontos, hogy legyen egy fiúd.) Az ember azt gyanítja, hogy Pattinson már régen felismerte az Alkonyat [adta lehetőségek] határait. A Hajnalhasadás rendezője, Bill Condon azt mondja, Robert nagyon intelligens. - Ez az első, amit az ember észrevesz vele kapcsolatban. Hogy milyen megfontolt és elemző. És szenvedélyesen szereti a mozi világát, tudtad? Rengeteg műfajt és színészt kedvel, és olyasvalakinek látszik, aki alig várja, hogy mindezeket felfedezze."

Az elmúlt évek szerepválasztásai mindezt megerősítik. Májusban a gazdasági világválság idején játszódó Vizet az elefántnak! című romantikus drámában főszerepelt, amely filmben feltörekvő állatorvost alakított, aki egy cirkuszhoz szegődik, miután szülei meghalnak. Jövőre Guy de Maupassant Szépfiú-jában szerepel, amelyben negatív hőst játszik, aki Christina Ricci, Uma Thurman és Kristen Scott Thomas karakterével is lefekszik. Végül pedig David Cronenberg adaptációjában láthatjuk, amely Don Delillo Cosmopolis című regényén alapszik, amely egy csaló manhattani milliárdos történetéről szól, aki egyetlen nap alatt elveszti összes vagyonát. Úgy fogalmaz, a forgatókönyv "őrült és bonyolult"; szereplőtársai pedig Samantha Morton, Paul Giamatti és Juliette Binoche. Hatalmas mérföldkő minden szempontból. Sokkal inkább egy olyan színész választása, aki a kihívást keresi, semmint ellavírozgat a helyes fiúknak szánt filmek tengerében.

-Szerintem [Robert] igazán okos döntéseket hoz - mondja Wyck Godfrey, az Alkonyat producere. - Nagyon vágyik arra, hogy kiérdemelje azt a helyzetet, amelyben van, és ezeknek a filmeknek egyrészről kemény rendezőik vannak, másrészt pedig jó történetük. Szerintem ez jobban jellemzi Robot, mint az Alkonyat sorozat, hiszen ő irodalmi háttérrel rendelkezik. Ő akkor tud igazán érvényesülni, ha Moliére-t szavalhat.

Godfrey látta már Pattinson "ravasz és elszánt" oldalát is. Az egyik tipikusan őrült hete során két napot kellett forgatnia a Vizet az elefántnak!-ot, aztán meg kellett jelennie a Golden Globe díjkiosztóján, majd vissza kellett térnie az Alkonyat forgatására. A baj az volt, hogy a Vizet az elefántnak!-ban egy kicsit rövidebb kellett, hogy legyen a haja.
-Mondtam neki, hogy parókára lesz szüksége [a WFE-ben] - meséli Godfrey. - Nem jöhetsz vissza tök más frizurával. Aztán az ügynökével egyetértésben azt mondta, hogy "Oké, megértettem." Aztán mégis levágatta a haját. Amikor pedig meglátott, azt mondta: "Óóó, Istenem, nem is tudom, hogyan történhetett!" Iszonyú dühítő volt, viszont mindent elárul arról, milyen odaadással dolgozik dolgozik a filmeken, amelyekben szerepel.

Színésztársai, akik szeretik és csodálják őt, bámulattal nézik, hogyan kezeli hirdelen jött szupersztárságát.
- Nem elvárásokkal és fentebb stíllel érkezik a forgatásra - nyilatkozta Ricci a Bel Ami forgatása után - és nem volt semmi olyan dolga sem, ami miatt az ember aggódik, ha olyasvalakivel kell együtt dolgoznia, aki ennyire híres.
Michael Sheen, akivel együtt szerepel az Alkonyat filmekben, kicsit atyáskodóan meg is jegyezte, hogy "úgy tűnik, helyén van az esze".

Robert Pattinson mindig azt mondta, hogy csodálja Leonardo Di'Caprio pályafutását - egyszer meg is kérdezte, mi annak, hogy hosszú ideig a pályán maradhasson. Pattinson a horizonot bámulja a Four Season-ben.
- Ha bármikor eszembe jut, hogy abbahagyjam a színészkedést, mindig azon pörög az agyam, hogy akkor azzal jönnének az emberek, hogy "Ó, és szerepeltél egyáltalán valamiben az Alkonyaton kívül is?"

Forrás